Ez a rész kicsit rövid lesz ...
Kedves Naplóm!! Reggel a telefonom elindította az általam beállított zenét, mire kipattantam az ágyból. Lefutottam a lépcsőn, és köszöntem a szüleimnek, meg a testvéreimnek (Peyton persze nem viszonozta). Kinyitottam a hűtőt, és belenéztem. Kivettem a tegnap megmaradt húst, mikróba tettem, és mikor elkészült, megettem reggeliként. Finom volt, utána mentem zuhanyozni meg mosakodni. Fölvettem az első ruhát, ami a kezem közé került, és egy kicsi sminket is föltettem. Átfésültem a rózsaszín tincseim, majd letopogtam a lépcsőn. Fogtam a táskám, és kimentem a kocsihoz. Nem volt meleg kint, viszont hideg sem. Pont megfelelt a pólóm. Jött apa, kinyitotta az ajtókat, és beugrottunk az autóba. Elővettem a telefonom, megnéztem jött-e valami üzenetem, vagy esetleg hívásom, amíg a nagy eszemmel kint hagytam a medence melletti asztalon. Szerencsémre nem esett este eső, így a telefonom megmenekült. Nem vízálló (sajnos), így egy percig sem bírta volna. Nem volt semmi értesítésem, hisz ki hívna? Maximum El, anya, vagy apa. De a szüleimmel egy házban voltam, így El volt az utolsó aki hívhatott volna. Majd elkérem az osztálytársaim számát, hátha hívnak. Közben bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és miközben valaki szólózott, én elmobiloztam. Mikor a sulihoz értünk, El fogadott mosolyogva.
- Jaj, szia! Mindjárt csengetnek, menni kéne!- hadarta. Eltettem a fülhallgatóm, és megnéztem a telefonomon az időt. - Jó reggelt!- nézett el a vállam fölött Eleanor, apura mosolyogva.
- Szia Eleanor!- köszönt vissza apa, majd bementem a barátnőmmel a suliba.
Fölmentünk a lépcsőn, és a fiúk fogadtak, elég vidáman. Gondolom a tegnapi játék. Így már érthető, hogy miért emelgetnek, ölelnek, és gratulálnak ezer irányból.
- Nem volt nagy ügy. Egy ilyen régi játékos, mint én, már ért ehhez.- vontam meg a vállam. Hazugság, hazugság mindehol.
A padomhoz mentem, kipakoltam, és El mellé mentem. A padján ült, éppen a mobilját nyomkodta. Látta, hogy ott vagyok, ezért arrébb csúszott, én meg mellé ugrottam.
ÓRÁK UTÁN, EBÉD
Összepakoltam, és leadtam a pénzt, amit az edzésekre kellett hoznom. Pom-pom, francia szakkör, meg ilyen általános dolgok. Az egész osztály egyszerre futott az ebédlőbe. Azt hallottam ma valami isteni kaját lehet venni, de én hoztam, mint a többiek. Mert úgy van, hogy magunknak hozunk ebédet, viszont, ha nem otthon akarunk ezzel foglalkozni, vagy inkább venni szereténk, akkor a pulthoz állunk, és pénzért vásárolunk kaját. Szerintem praktikusabb a behozás, de mindenki a szíve szerint dönt. Leültünk az asztalunkhoz, és mindenki fogta az ennivalóját, majd enni kezdett. Elővettem az alufóliába csomagolt, nem túl ételnek, főleg nem ebédnek nevezhető szendvicsem, majd elgondolkoztam azon, hogy rossz ötlet volt tegnap elhalasztani a finom ebéd elkészítését. Szomorúan haraptam bele, és figyeltem a többiek beszélgetését.
- Mi a baj Perrie?- fordult felém Niall.
- Nincs normális kajám. Neked van?- csillant föl a szemem. Megrázta a fejét, de akkor láttam rajta, hogy valamit nagyon tervel.
- Elmehetnénk így pénteken, mind a mekibe. Jó lenne.- javasolta.
Elővettem a pénzem, ami nem volt túl kevés, így azt gondoltam, majd elég lesz egy Happy menüre. Én azt imádom, mégsem vagyok gyerek! Szóval megbeszéltük, és miután befejeztük az evést (igen, kaptam Eleanor-tól egy kis kaját. Komolyan: egyszer Niall ad nekem, majd El. Vissza kéne fizetnem...) mentünk a terembe a cuccainkért. A vállamra vettem a táskám, és mentünk le. A suli belvárosban van, ezért közel minden gyorsétteremhez, üzlethez. Gyorsan előkaptam a mobilom, és hívtam anyut, hogy mehetek-e enni. Szerinte klassz ez a beilleszkedés, szóval megengedte. Mentünk is, és a legközelebbi mekibe bementünk. Imádom az illatát. Olyan finom, hogy rögtön megkívánom. Beálltunk a sorba. Előttünk kettő lány állt, akik először lenézően néztek a csajokra, de végül meglátták a fiúkat. Elég volt Harry-nek mosolyognia egy kicsit, máris előre engedtek minket. Furcsa volt, de előbb kérhettünk. Az eladó teljesen összezavarodott, a végére inkább egy másik embert hívott, és levéve a munkás sapkáját ment hátra. Szerintem sírni, vagy ilyesmi.
- Mit kértek?- kérdezte az előrehívott ember. Összenéztük, és úgy gondoltuk ez a pasi szimpatikus, így nem kergetjük az őrületbe.
Sorban elmondtuk amit kérünk, és kifizettük. A meki ma jól járt, főleg azért, mert az unalomban Louis és Niall fogadtak. Niall vett öt sajtburgert, amit most meg kell majd ennie, sültkrumplival, kólával. Fogtam a tálcám, és egy asztalhoz leültem. A fiúk hoztak széket más asztaloktól, így az egész osztály elhelyezkedett. Mindenki kinyitotta a menüjét, és mikor tapasztalták a finom illatát, rögtön elkezdték enni. Ashley nem is volt olyan rossz... Mellette ültem, és jól el lehetett beszélgetni vele. A másik oldalamon Eleanor volt, aki a telefonjával volt el. Louis mellette, aki gondolom lediktálta neki a számát, mert Eleanor a névjegyzékekbe írta a számokat. Én az igazat megvallva, nagyon örülök, hogy El ennyi időt tölt Louis-al, remélem majd járni is fognak. Valamikor... Teljesen összeillenek, nevetnek együtt, pedig El nem az a beszélős lány. Inkább hozzám ragaszkodik, hisz ő a legjobb barátnőm, (Ha mondhatom ezt) én húztam bemutatkozni a fiúkhoz. Meglett az eredménye. Mikor újra Ash felé fordultam, láttam, hogy még mindig nekem beszél, pedig elfordultam. Azért nem volt olyan kibírhatatlan. Igazán kedves, csak eddig nem mutatta ki. Azért remélem nem lopja el Zayn-t. Gondoltam majd otthon felhívom Gemmát, és helyzetjelentést teszek neki, de nem bírtam ki. Fölálltam az asztaltól, távolabb mentem, és tárcsáztam. A fal felé fordulva vártam, hogy felvegye.
- Igen?- hallottam a hangját.
- Én vagyok az, Perrie. Gemma, figyelj! Ashley, tudod az a csaj, nem is olyan szörnyű! Csak Zayn-t ne lopja el..- mosolyogtam, bár tudtam, hogy nem látja.
- Ez szuper!- nevetett.- Még jó, hogy nem Harry....- folytatta vidáman.
- Miért? Egyeltalán honnan ismered?- döntöttem meg a fejem, és gondolkoztam.
- Ja, ő az... Izé.- motyogott.
- A barátod?!- kérdeztem.
- Mi?! Dehogy, az öcsém miért lenne a pasim?!- kérdezte egyre hangosabban. Szóval testvérek! Nem is tudtam... Harry Styles, Gemma Styles... Igazán kivehettem volna belőle.- Hát ez. Nekem mennem kell, megyek haza. Utálom a tanulószobát.. Szia!- köszönt el, majd lerakta a telefont.
Eltettem a telefonom, és visszaültem a helyemre.
- Harry, Gemma a tesód?- kérdeztem az előttem ülő Harry-től.
- Igen. Meg még Lux meg Lou is. Négyen vagyunk.
- Nem tudtam. Gemma igazán jó nővér lehet. Gondolom... Nem lehet szörnyű...-gondolkoztam hangosan.
- Nem is az.- válaszolt Harry.- Főleg, ha helyetted is házit ír, és elég neki egy kis gumicukor fizetés képpen.- nevetett.
Én is nevettem, utána Ashley felé fordultam. Beszélgettünk, persze olyan témákról, mint például a pláza, divat, meg olyan Ashley féle dolgok. És bár nem nagyon értettem néha, akkor is figyeltem. Végül adott a táskájából kuponokat. Nem tudtam mit tegyek velük. Sose járok vásárolni, de majd holnap Eleanor-al mozi után benézek a plázába.
Eltettem a kuponjaim és mivel vége volt az evésnek (kivéve Niall helyzetében. Ő Louis-al ott maradt, és sajtburgert evett) fogtam a táskám, és Eleanor-al elindultunk haza. Mindig hazamegyek vele, ő nálunk marad egy kicsit, és vacsi előtt pár perccel hazamegy. Ez a redszerünk.
Amikor a kapunk elé értünk, előkutattam a kulcsom a táskámból, bementem Eleanor-al. A kutyám már vidáman várt, viszont a macska tovább aludt egy bokor alatt. Bementem az ajtón, és anyu volt az első akit megláttam. Mindig egy órával előbb otthon van, ugyanis neki így van a beosztása a munkahelyén (valami cukrászos dolog). Apu szinte soha nincs otthon. A hajókon ilyen szakács szerű ember.
Köszöntem anyunak és ledobtam a táskám az ajtó mellé. Épp sütött-főzött, mint mindig. Már kész volt egy tálca süti, ezért vettem, és megkínáltam vele El-t is. Fölmentünk a szobánkba, és folyamatosan a szánk alá tartottuk a kezünk evés közben, nehogy összemorzsázzuk a szőnyeget. A szobámban az íróasztalomon egy magazin várt. Megjött az új szám a kedvenc magazinomból. Széttéptem a csomagolását, és kivettem a hozzá járó ajándékot. Nyaklánc volt, nem nagyon érdekelnek az ilyenek. Félretettem, és kinyitottam. Átnéztem a lapjait, és nagyon örültem neki. Anyu mindig megveszi, így majd megköszönöm neki. El mellé ültem az ágyam szélén, és együtt néztük tovább. Lapozgattuk és olvastuk. Mivel nekem mindig meglesz, ezért El-nek adtam, hogy majd olvassa. Holnap majd találkozunk és átadja. Vacsi előtt oda is adtam neki, fogta a táskáját, és ment haza. Addigra már vacsora idő volt, így lementem és leültem az asztalhoz. Anya merített levest, amit megettem, és utána mentem a konyhába készíteni az ebédem. Most nem lesz olyan rossz, szóval valami jobb dolgot próbálok csomagolni magamnak. Először Eleanorra és Niall-re gondoltam. Mindig nekem adták ha még a vett szendvicsük nem is, a csokijukat igen. Szóval betettem egy zacskóba egy csokit, mert azt El szereti, meg egy gumicukrot, amit Niall kedvel jobban. Majd jött az én ebédem. Benéztem a hűtőbe. Vettem vajat, sonkát, zöldségeket. Csináltam egy finomnak tűnő szendvicset, magamnak is tettem gumicukrot, meg ha még pluszban megéheznék, betettem a sütiből amit anyu csinált ma. Átfóliáztam, zacskóba tettem, és a táskám egy üres részébe raktam. Fölmentem a szobámba, és még gyorsan fölnéztem Facebook-ra, hátha beszélhetek pár sort valakivel. Egyedül a fiúk voltak fönt, így nem zavartam őket, mert gondolom játszottak. Kiléptem és mentem a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam, és mentem az ágyamba. Anyu kimosta a takaróm, így nagyon jó illatú volt. Elalvás előtt még elgondolkodtam Ashley helyzetén. Mi legyen vele? Hová tegyem? Olyan kedvesnek tűnik, de lehet, hogy csak csapdába csal. Sok ilyen könyv és film volt. Sokat elmélkedtem, mire választottam. Még nem nézem teljes barátnőmnek, hanem jóban vagyok vele, így bármikor bűntudat nélkül faképnél hagyhatom. Nagyon aggódtam miatta, de remélem nem annyira kétszínű. Miután ezt eldöntöttem, elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése