- Szia, ilyen korán fönt vagy?- mondtam a telefonba, és mosolyogva hátradőltem.
- Igen, ilyen fajta vagyok. Úgy látszik te is.- hallottam a hangját.- Akkor ma mozi a többiekkel?- kérdezte.
- Aha. Már várom. Egyébként tegnap este játszottatok?- kérdeztem és utána ittam a poharamból.
- Igen, egy kicsit. Jaj, ne...- sóhajtott.
- Mi a baj?
- Itt az öcsém, reggelit kell csinálnom neki. Mentem, szia!- köszönt el. Kinyomtam és tovább ittam.
Előjött a kutyám a kutyaházból, és megcsóválva a farkát, rám ugrott. Gondolom játszani akart, ezért a földre tettem az üres poharat, és elkezdtem keresni a labdáját. A kapu mellett meg is leltem, ezért fogtam, és az udvar közepére futva eldobtam. A kutya utána szaladt. Elképesztően édes volt! Így dobáltunk egy sort, de a labda a hideg vízű medencébe esett, és egyikünk sem szeretett volna utána menni. Mivel nagyon szaladgálós kedvében volt, gondoltam elviszem sétálni a közeli kutyaparkba. Ott nagyon sok kutya szokott lenni, reggel-este. Bementem a házba a pórázért, és egy kis cetlire írtam a következőt: "Elvittem Snoopy-t /kutya neve szerk./ sétálni. A kutyaparkban leszek. Puszi: Perrie " Kitettem az asztalra, fogtam Snoopy piros pórázát, a nyakörvére csatoltam, és kiléptem a kapunk. Mire elértünk a parkba, elég sok kutyát megugatott. A parkban sok pad volt, az egyikre leültem, és eleresztettem a kutyám. Okos, nem szalad el soha. Mellém egy lány ült. Jade!
- Szia!- köszöntem neki. Visszaöszönt, és innen tovább beszélgettünk. A kutyája nagyon cuki volt, egy kis beagle. Happy (a kutya) sajnos nem olyan okos, így nem engedhette el.
Jade hamar elment, mert valami kutyasulinak a bemutatójára készült. Mármint, hogy megnézze viheti-e oda a kutyáját. Elköszönt, és elment egy másodperc alatt. Sokat szaladgáltam Snoopy-val, eléggé kimerültem, és már kilenc óra volt, ezért tipliztem haza a kutyámmal. Anya már kitette a finom reggelit, ezért odamentem hozzá, és jó reggelt kívántam, majd megköszöntem neki a magazinom. Leültem a helyemre, és enni kezdtem a rántottám. Peyton már kisminkelve, divatos cuccokban ült. Ha tudná, hogy hajnalban hogyan láttam...
 |
| A ruhám :)) |
- Szia, Lou!- köszöntem Harry nővérének.
- Szia! Akkor mehetünk?- kérdezte.
Mindenki bólintott.
A PLÁZÁNÁL
Kiszálltunk, és bementünk az épületbe. Lou is velünk ment, de ő a pénztárnál elvált tőlünk, és indult a ruhaboltokba. Beálltunk a sorba, és mikor a végére értünk, kértünk hét jegyet. Vettünk popcornt és kólát, majd mentünk a terembe amit az őrök mutattak meg nekünk. Bementünk, és tapasztaltuk, hogy elég sokan vannak. Leültünk a megadott helyeinkre. Kikapcsoltuk a telefonjainkat, és beszélgettünk még egy kicsit. Hamar elsötétedett a terem, mi meg a vászonra szegeztük a tekintetünket. Kihozták a logókat és reklámokat, utána indult a film. Tényleg vicces volt, már az eleje is. Sajnos volt benne egy szomorú rész is. Meghalt egy kutya, és mivel nagyon kötődök az állatokhoz, főleg a kutyákhoz, elkezdtem könnyezni. Már csak film volt, akkor is. Ekkor a mellettem ülő Zayn adott zsepit, mire kicsit jobban lettem. Nem a zsepi miatt, Zayn miatt.
- Ennyire meghat?- mosolygott. Bólintottam, mert inkább a filmre figyeltem, mint a beszédemre.
Az is elég vicces volt, mikor elkezdtem mondani, hogy "Igen, öljétek meg a kutya gyilkosát!". De persze az a szereplő megmenekült... Igazástalan volt a rendező!
Közben megettem a nagy menüm, és a felét Niall nachosának. Nem volt baj, hogy csípős volt, éhes voltam és kész. A film végén felkapcsolódtak a lámpák, és nyújtózkodva álltam föl. A folyosón kidobtuk az üres poharakat és hasonlókat, de nem szerettünk volna hazamenni, így megbeszéltük, hogy most Burges King-ben eszünk ebédet. Küldtem SMS-t anyunak, aki engedélyt adott rá. Nem volt nagy sor, ezért rögtön rendeltünk. Én csupán egy hamburgert kértem, tele voltam mozikajákkal. Nem ültünk le evés közben, inkább körbesétáltuk a plázát. Egyszer támaszkodtunk meg a szökőkútnál, de mentünk is tovább. Niall és Louis meg állandóan ejtették le a sültkrumplijuk, ezért a padlónak is maradt ebéd. Az elmondásuk szerint... Miután megettünk mindent, mentünk megkeresni Lou-t. Egy ruhaboltban volt, és elvitte a fiúkat, de Eleanor és én maradtunk. Elővettem a kuponokat, és megnéztem, hogy az első milyen márkára ad akciót. Ahogy elolvastam, indulni akartam, de még sosem jártam ebben a plázában, így nem tudtam merre induljak. El vezetett a bolthoz, mert már kiismerte a helyet. Bementünk. Elmentünk az akciós sorra, ahol sok vásárló nézelődött. Mi is próbálgattunk pár darabot, és végül egy farmerrel indultunk ki az üzletből. Volt még egy kuponom. Abba a boltba is bementünk, fogtuk a kuponokat, és megvásároltuk a tetsző ruhákat magunknak. Kint még vettünk egy nyalókát, mert volt rá pénzem, és valami édességre vágytam. Mentünk a szatyorjainkkal, és még épp elértük a buszt. Fölszálltunk rá, és jegyeket lyukasztottunk.
OTTHON
Beértem a házba, és vidáman vettem le a cipőm. Az asztalra tettem. Peyton oda pattant, és mindegyik zacskóba belenézett. Vidám mondogatta, hogy "Megvan, oké. Ez is megvan, király!". Végül a kezembe nyomta, és unottan ment a szobájába. Ő a zacskók hangjára rögtön eljön onnan ahol épp van. Fölmentem Eleanor barátnőmmel a szobámba, és kinyitottam a íróasztalom szekrényét. Minden tancucc van benne, könyvek, füzetek, a tolltartóm... Hétfőn már rendes tanítás lesz, ezért gondoltam, hogy kicsit tanulok, és akkor kapok jó pontot. Viszont ahogy elolvastam az órarendben az első rublikában a matek szót, rögtön ledobtam a könyveim. Inkább tanulok vasárnap, az egy szabadnap. Sose szerettem a matekot, és nem is fogom. Csak töriből és kémiából vagyok jó, másból négyes vagy rossz. Hirtelen lábak menetelét hallottam a lépcső felől, így automatikusan odapillantottam. Snoopy volt aki a kis mancsaival topogott. Bejött a szobámba és El mellé ugrott. Eleanor imádja a kiskutyám, ezért azt se bánja, ha a kutya "ad neki egy puszit". Nevetve simogatta meg.
- Jövő hétvégén átjössz?- kérdezte, miközben a kutyát simította a kezével.
- Persze, de holnap tanulok. És ma nem maradsz vacsira? Egyszer jó lenne.- ültem az asztalomra, és lóbálva a lábam pillantottam a szőnyegre.
- De. Persze, ha nem baj.- mosolygott. El mindig figyel másokra is, ez az egyik kedvenc tulajdonságom benne.
Bólogatva álltam a lépcső tetejére, és elkiáltottam magam anyunak.
- JÓ, AKKOR TÍZ PERC MÚLVA VACSORA!-kiáltotta, hogy én is halljam.
Még visszaadta nekem a magzinom, amit tegnap odaadtam neki egy napra. Utána megmutattam neki a törpemalacunk, aki nem bírja a hideget, így a konyha melletti radiátor mellett van egy kis pokróc, azon pihen. Nagyon lusta, sosem jön el arról a helyről, csak akkor, ha nyílik az ajtó, és azt hallja. A macska meg mellette szokott nyávogni, meg aludni. Egész jó kis barátok. Adtunk nekik is vacsorát, aminek nagyon örültek. Tiszta állatkert a házunk. Van Snoopy, a kutya, Lufi a törpemalac, Nelly a macska, és Peyton tart magának egy kis fehér hörcsögöt. Tényleg! Nagyon édes kis rágcsáló, de Peyton még azt se engedi, hogy bárki megnézze. Nagyon szeret gondoskodni róla, csodálkoztam is mikor megkapta, és TÉNYLEG foglalkozott vele nem úgy, mint a régi macskájával, Fashionnal (?). Viszont mikor én kikönyörögtem Snoopy-t az állatmenhelyről, rögtön ő is akart valamit, amiről gondoskodhat. Először azt mondtam neki, hogy töltse le a Sims nevű játékot, de erre dünnyögve folytatta a nyafogást. Mikor megkapta Tulipánt (pár fokkal normálisabb neve lett) akkor tényleg vett neki kaját, tisztította, cserélte a vizet a kis vizeskupakban, és foglalkozott vele. A szülinapjára kapta, és az állatka most nyolc hónapos. Csak akkor látom, ha Peyton nincs otthon, és bemegyek a szobájába. Az ágya mellett van egy kicsi szekrény, azon egy ketrec, abban Tulipán. Peyton egy divatmániás, rózsaszín hercegnő, de ha valakivel foglalkoznia kell akit szeret, azzal tényleg törődik, és nem hazudik. Egyszer fogott egy rózsaszín anyagot, és fél óra alatt vart egy ruhát a hörcsögnek. Persze az rögtön szétrágta, de akkor is az számít, hogy Peyton dolgozott csak azért, hogy valaki akit szeret, jobban legyen (jobban nézzen ki). Ez tőle nem megszokott. Térjünk át Sierra húgomra. Neki egy nyuszija van, azzal törődik. Vág neki répát, vizet ad neki... Egyszer mikor táborban volt, Peyton kifésülte a nyuszit, és masnit tett rá cellux segítségével. Édes pofija lett, de Sierra nem örült neki annyira. Gondoltam csinálok egy külön lapot a naplómban az állatainkról, ezért oda kell menni a cuki képeikért! Sierra nyuszijának Pufók a neve.
Pár perc múlva menni kellett enni, ezért le is ültem a helyemre. Mindig van egy fölösleges hely, ahova senki sem ül, azt a helyet pedig Eleanor foglalta el. Anya nagyon próbálta kihozni a maxumumot magából, hisz vendégül látott egy plusz lányt is. Kitette a levest. Mindenki mert magának, és fogta a kanalát, majd enni kezdett. Utána pizza volt, mert anyu ma azt sütött. Semmi fagyasztás, csak tészta és munka.
- Ez nagyon finom.- mosolygott El. Peyton elismerően bólogatott, pont ahogyan én. Anya isteni vacsit csinált.
Hoztam inni kólát, és tök jól elbeszélgettünk. Anya csak El-t kérdezgette, a jegyeiről, szüleiről, programjairól... Foghatott volna jegyzetfüzetet is... Evés után El elkezdett sietni, megköszönte a kaját, és indult haza. Miközben anya mosogatott, én mellé álltam. A pultra támaszkodtam, és úgy figyeltem a mosogatást. Beszélt nekem Eleanor-ról, hogy szerinte milyen kedves lány, meg milyen okos lehet... Örülök neki, hogy így megkedvelte a barátnőm.
Mivel láttam, hogy nehezére esik a mosogatás, fogtam a poharakat és elkezdtem súrolni őket egy szivaccsal. Mikor befejeztem kimentem a kutya tápjáért. Kiöntöttem neki vacsora gyanánt, utána meg fölmentem a szobámba. A fülembe tettem a fülhallgatóm, és a másik felét a telefonomhoz kapcsoltam. Indítottam egy zenét, közben meg fogtam egy könyvet. A címe "Nem találom a helyem..." volt. Megfordítottam és elolvastam a tartalmát. Van egy lány (Lily), aki egy fiú testvére. A fiú híres énekes, ezért lányok milliói imádják. Sajnos Lily-t csak a hírnév miatt szeretik, ezért szomorú lesz. Egyedül marad, a szülei sem foglalkoznak vele. A testvére eléggé nagyképű, és nincs senkije. Egy tánctáborba megy, mert imád táncolni, de ezt senki sem tudja. A táborban megismer egy lányt meg egy pasit. A barátjai lesznek, de a csaj meg a pasi összejönnek. Lily ezért megharagudik rájuk, és elindul oda, ahova az útja vezeti. Megtalálja egy árvaház, befogadják, és egy szobába kerül egy nagyon kedves lánnyal, Katy-vel. Mindketten táncolnak, és megtetszik a mozgásuk az egyik ott dolgozónak, akinek a tesója egy tehetségkutató zsűrije. Elintézi, hogy a lányok mehessenek a következő szériába. Megnyerik az első helyet, és híresebbek lesznek Lily tesójánál.
Röviden ennyi. Mivel már elég régen kaptam és még sosem olvastam el, gondolotam neki állok. Kinyitottam, majd lesimítottam az első lapot. Annyira szomorú volt. Lily egy nagyon aranyos, okos, ügyes lány, de a szülei nem figyelnek rá! A testvére meg annyira buta, ronda (a leírás szerint)... Tovább olvastam. Nagyon tetszett! Miért nem olvastam soha? A keresztanyukám mindig hoz nekem ilyen könyveket karácsonyra, nem is egyet, de én sose olvasok bele egyikbe sem. Még volt körübelül hét könyvem tőle, ezért lesz mit olvasnom. A többinek is megnéztem a hátulját, és kijelenthetem: nagyon szuperek! Miután elolvastam a könyvem első fejezetét, mentem zuhanyozni. Felvettem a pizsamám és elkezdtem gondolkodni. Én is írhatnék könyvet... Bármilyet. Szólhatna bármiről.. Én határoznám meg, hogy mik történjenek. Nos, ezzel a gondolattal fogtam a laptopom, és nyitottam meg a Word nevű programot. Nyitottam új fájlt, de előtte megnéztem az online játékot, hátha a srácok fönt vannak. Nem voltak, így elkezdtem írni a "regényem". Egy csajról szól majd, az tuti. Már sok ötlet keringett a fejemben. Legyen valami vámpír? Nem, túl horror. Legyen szuperereje? Ez nem sci-fi. Öljön meg embereket miután megalázták, majd törje ketté az ajtót, miközben rendelkezik egy nem normális anyával? Túl Carrie sablon (jó, ez az ötlet már az unalom szüleménye volt.) Akkor horror, TUTI nem lesz. Valami szerelmes? A csaj találkozzon a fiúval a buszon, aki átengedi neki a helyét, beleszeret, de soha nem látja többé, csak az utolsó kettő lapban? Túl.... Hülyeség. Egy virágos réten szaladjanak egymás felé? Túl csöpögős... Aha! Legyen az, hogy egy lánynak betegsége van, emiatt mindig elfelejti ami tegnap és azelőtt történt? IGEN. Ez nem horror, sablon, csöpögős, vagy szimpla hülyeség! Elkezdtem írkálni a jegyzetbe. Holnap úgyse kell korán kelnem, így jó sokáig fönt maradtam. Mikor már írtam két fejezetet akkor úgy éreztem kimerültem, így lecsuktam a laptopom és mentem zuhanyozni meg fogat mosni. Lefeküdtem, de előtte még hallgattam egy kicsit zenét. Igazán sötét volt, amitől megijedtem. Már épp egy jó álmom közepén tartottam, mikor fölriadtam. Nem az álom miatt. Az órámra néztem, ami szerencsére villogtatta a számokat, így láttam az időt sötétben is. Hajnal volt. Egy villám ébresztett. Ne! Vihar lesz... De van ennél rosszabb: én vagyok a soros a bepakolásban. Mikor kint eső van, mindig aki soron van az bepakolja a száraz ruhákat, behívja a kutyát és ilyesmik. Félek a sötétben, így alig álltam föl, máris visszafeküdtem. Mennem kellett, ezért lassan, de fölálltam. Nyikorogni kezdett a padló, én meg majdnem felsikoltottam. Fogtam az ágyamra dobott meleg pulcsim és magamra húztam. Elvettem az íróasztalomról a körzőm és lemerészkedtem. Kinyitottam a bejárati ajtót és reszketve mentem ki az esőbe. Fejemre húztam a kapucnim és kifutottam. Közben a kutya a lábam között merészkedett be, én meg mentem a száraz ruhákoz (már nem voltak túl szárazak...). A kezembe fogtam őket és visszamentem a jó meleg otthonba. Az asztalra pakoltam, és visszamentem a szobámba. Magamon hagytam a pulcsim és úgy takaróztam be. Alig tudtam aludni, mert minden villám fölébresztett, meg az eső is kopogott az ablakomon. Fogtam a párnám és a fejemre tettem, hogy ne halljak semmit. Végül el tudtam aludni, nagyon nehezen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése