- Megőrültél? Még nagyon korán van! Alszok...- takaróztam vissza, de El nem hagyta ilyen könnyen magát. Addig próbált a kezemnél fogva kihúzni az ágyból, hogy végül sikerült neki. Elégedetten állt meg előttem, én meg úgy éreztem, ha kell akkor a padlón is elalszok.
Nem tehettem. Inkább fölálltam, és hagytam, hogy Eleanor kiadja nekem az utasításokat. Szóval elkészültem, és végignéztem magamon.
- Ez nem is az avatásos ruhám...- mondtam furcsa arccal. El elmagyarázta, hogy majd a suli lányöltözőjében átöltözünk, mert így nem mehetünk iskolába. Lementünk, reggeliztünk, és csak akkor jöttem rá, hogy még korán van. Volt két óránk, hogy kezdjünk magunkkal valamit. Unalmunkban beszélgettünk, fotóztunk, és már vagy ötödszörre reggeliztünk. Sok idő volt, de eltelt az idő. Mind két aranyos diáklány, úgy álltunk az ajtóban, mikor anya lekászálódott a lépcsőn.
- Már kész is vagytok? Wow...- ment a konyhába, előkészíteni Peyton, Sierra és az én ebédem. Ekkor jöttek le a húgaim.
Peyton-t még sosem láttam ennyire... furcsának. Mindig sminkeli magát, most még szájfény se volt rajta. Mindig gyönyörű egyenes a haja, most olyan nagyon kócos volt. Mindig a legújabb trendeknek megfelelően öltözik, most egy nyúzott pizsama volt rajta. Mintha nem is ismerném. Mindig tíz perccel később kelek fel mint ő, mert neki meg kell csinálnia a sminkjét, ruhát kell választania, és ki kell vasalnia a haját. Mire én felkelek, ő szalonképes. Most nem így volt. Nem bírtam visszafolytani a nevetésem, mert elég viccesen nézett ki.
- Szia Peyton, kell új profil Face-re?- nevettem, mire Peyton megfordult, én meg lefotóztam a telefonommal.
- Nehogy bárhova föltedd!- sikította. Komolyan, még a kutya is nyüszített, mikor meghallotta Peyton szinte még rekedt hangját. El is tátott szájjal figyelte.
Peyton meg se reggelizett, már ment föl, hogy ne nézzen ki olyan rémesen. Mikor öt perc múlva visszajött, újra a régi volt. Azért megmaradt a kép a telefonomon. Majd ha szomorú leszek, megnyitom, és biztos rám tör a nevetés.
SULIBAN
Már sok diák nagyon izgult az avatás miatt, pont ahogy mi. Bementünk az osztályba. A lányok már beszéltek a ruhájukról, a fiúk meg szokásosan elvoltak valami telefonos alkalmazással. Hát igen, fiúk. Még egy hangyával is jól szórakoznak...
Lepakoltam a padomhoz, és mentem Eleanor-al az öltözőbe, átvenni a vásárolt ruhám. Még nem jártam a gimi öltözőjében, így nem tudtam hogy lesz. Általánosban bementünk, és néhány székre tettük a cuccunk. Most nem így volt. Be szerettünk volna menni, de zárva volt. Mentünk a portára, hogy szóljunk, válaszképpen meg egy kártyát kaptunk, amin adatoknak kellett volna szerepelni. Megtudtuk, hogy ki kell tölteni, ezért kaptunk egy tollat és válaszoltunk a kérdésekre:
Név: Perrie Edwards
Azonosító: 6742
Osztály: 9.a.
Aláírás: Perrie L. Edwards
Szóval ezeket ide kellett írni. Ha szeretnék, majd teszek a kis üres részre képet magamról, de az nem kötelező. Szóval volt rajta egy vonalkód szerű rész, és azt majd a kilincs világító részéhez kell érinteni. Így nyílik az ajtó, a szekrényt meg ki lehet nyitni, mert nincs bezárva. Mentünk öltözni, az öltöző előtt meg sok lány toporgott, meg nyomogatta a kilincset ész nélkül. Szóltunk nekik, hogy kell egy kis kártya a nyitásához, azok meg mentek boldogítani a portát. Bementünk, és kiválasztottunk egy-egy kis szekrényt. Kinyitottuk és belepakoltuk a cuccunk. Átvettük az avatásos ruhánk, mentünk a mosdóba, megcsináltuk ott a hajunk, és a sminkünk, mert ott volt tükör. Mikor készen lettünk, bezártuk a kis szekrényünk és mosolyogva mentünk az osztályba. A kezünkbe fogtuk a (hétkönapi) ruhánk, mert azzal mentünk az avatásra. A fiúk már öltönyben voltak, ami történetesen jól állt rajtuk. A lányok már készen voltak, és többen dícsérték a hajam (mert ugye rózsaszín...).
- Wow, Perrie!- lépett hozzám Zayn.
- A hajam, ugye? Kicsit rosszul áll, de elfogyott a sampon otthon, és nem tudom kimosni... Nagyon gáz...- sóhajtottam, Zayn meg mosolyogva rázta meg a fejét.- Szerintem szép vagy. Jól áll neked.
-Ohh...- mosolyodtam el, és kínosan elnevettem magam.
- Sőt, olyan jó, hogy szeretnék képet csinálni veled.- vette elő a telefonját. Beállította időzítőre, és megtámasztotta a padon. Amíg az pittyegett, Zayn átkarolt, én meg belemosolyogtam a telefon kamerájába.
Utána Zayn ment, és megmutatta a képet a fiúknak. Jade, Jesy, és Leigh lépett hozzám.
- Mi is lőhetünk veled fotót?- mosolygott Jesy.
Bólintottam, Jesy odaadta a telefonját, én meg lefotóztam magunkat. Amúgy Zayn, meg a csajok is átküldték email-ben a képeket, szóval kinyomtattam és beragasztottam a képeket. Nekem tetszenek.
Egy idő után belépett az ofő, és elcsendesített minket. Leültünk, a tanár meg mondta, hogy ahogy becsengetnek, megyünk le a kapuhoz, és indulunk. Addig bármit csinálhattunk. El odajött hozzám, felült a padomra, és megkérdezte mit csináljunk.
- Nem tudom... De tényleg jó a hajam? Mert a lányok, és Zayn is ezt mondták...-motyogtam, mert tényleg meglepett, hogy Zayn-nek tetszik valami rajtam.
El inkább leugrott a padom tetejéről, és mellém guggolt.
- Figyelj. Te segítettél nekem, hogy bemutatkozzak Louis-nak. Most veled odamegyek a fiúkhoz, hogy beszélgess a hercegeddel.- nevetett.
Meglepődtem Eleanor-on. Fogta a karom, és odahúzott a fiúk padjához. Hirtelen egyszerre néztek ránk. Mind a padon ültek, El odament Louis-hoz, és felült mellé a padra. Úgy gondoltam, én meg majd Zayn mellé ülök, de akkor Ash ugrott oda. Hogy mi? Úgy tett, mint ha nem is látna.
- Bocsi, ide szerettél volna ülni?- mosolygott rám.
- Igen.- mondtam hálásan.
- Nos nem baj.- nevetett. Ash ilyen gonosz lenne? Pedig nekem szimpatikus volt. Nos, abban a pillanatban változott a véleményem.
Csak ott álltam, mint egy hülye, az oda érkező lányok meg együtt nevetgéltek és susmorogtak, gondolom a fiúkról. El gondolom tett volna valamit, de nem tudott segíteni. Szomorúan akart volna leszállni a padról, de eltátogtam neki, hogy nem kell. Gyorsan egy műmosolyt erőltettem az arcomra, és megkérdeztem a tanárt, hogy kimehetek-e a folyosóra, mert a szekrényemben felejtettem valamit. Nem így volt, maximum az esélyem Zayn-nél... Na azt ott felejtettem. Szóval éppen dúltam-fúltam a folyosón, mikor egy lány furcsán nézett rám.
- Baj... van?- lépett oda hozzám. Akkor hagytam abba, a matekkönyvem dobálását.
- Igen, az! Az a kis ronda, szőke, csaj! Az! Ellopja a leghelyesebb fiút tőlem!- akadtam ki, és ugráltam a most már elég koszos könyvemen.
Igen, én is odamentem volna magamhoz, és elrángattam volna a folyosó közepére. Én is ordítottam volna magammal, akár ismerem-e, akár nem.
- Érted? Nem kell ezt csinálni!- fejezte be. Lenyeltem a könnyeim, és visszapakoltam a szekrényembe. Segített a lány, közben beszéltünk.
- Gemma vagyok. Tudod mennyire idegesített az, hogy ezt csinálod a folyosó közepén?- mosolygott.
Megvontam a vállam, és én is bemutatkoztam neki.
- Akkor mi is a baj?- kérdezte. Leültünk a folyosó végén lévő padra, és elmeséltem neki, hogy mi történt.
Láttam rajta, hogy érdekli amit mondok neki, figyelt rám. Még csak 5 perce ismertük egymást, de már elmondhattam neki mindent. Bólogatva, figyelte ahogy össze-vissza beszélek, mutogatok, magyarázok. Végül csak ennyit mondott: "Értem". Elmesélte ő is, hogy már mennyi fiú tetszett neki, és hogy mennyivel nem sikerült összejönnie. De én nem szerettem volna arra gondolni, hogy Zayn ne legyen a barátom. Mert tetszik nekem! Ezeken gondolkoztam Gemma meg csak a levegőhöz beszélt. De már vagy 10 perc is letelt, szóval mennem kellett a terembe. Mi lenne akkor, ha legyőzném Ash-t? Én szebb vagyok nála, édesebb, normálisabb, és jobban illek Zayn-hez! Le kell győznöm! Ez a küldetésem. Meg kell tennem, ha Zayn-t szeretném. Különben az osztálytalálkozón arról fogok hallani, hogy már összeházasodott Ashley-vel. Mennem kellett.
- Mennem kell Gemma. Köszönöm a beszélgetést! Megadod a számod?- kérleltem.
-Persze.- mondta furcsa arccal, majd lediktálta, én meg hevesen bólogatva memorizáltam a számot, mert a telefonom nem volt nálam.
Aztán mentem. Mentem Ash-t leszedni Zayn-ről.Bementem az osztályba, a fiúk padjához mentem, és megálltam Ashley előtt.
- Kell valami?- kérdezte kínosan. Bólintottam. Jó elég gyerekesen nézhettem ki összekulcsolt karral, ott előtte.
- Szállj le a padról. Most.- mosolyogtam gúnyosan.
A többieket nem érdekelte, hogy épp nagyon feszült a levegő, köztem és Ash között. Szerencsém volt, mert Ash-t hívta a tanár, így elfoglaltam a helyét. Mikor Zayn maga mellé nézett, csak akkor vette észre, hogy elfoglaltam a helyet. Addig ültem ott, amíg nem csöngettek. Utána mentünk avatásra.
AVATÁS KEZDETE, AZ ALSÓ FOLYOSÓN
Nem találja ki senki sem, hogy kivel mentem egy párban. Zayn-nel! Igazából nagyon, de nagyon örültem, mikor megkérdezte, hogy megyünk-e együtt. Persze ezt nem mutattam ki, csak megpróbáltam lazán, igent mondani, anélkül, hogy bármit eltörnék, szétszednék közben. Ekkor rezgett a telefonom. Nem SMS volt. Facebook üzenet. Megnyitottam, és láttam ki írt. Peyton volt az. Mit írogat ez nekem? Mindegy is volt... Szóval megnyitottam az üzeneteket. Ezt írta:
"Halii! avatás lesz tudod, de nincs kész a sminkem :(( :'( segíts SOS"
Mivel nem szerettem volna macerásan bejelentkezni Facebook-ra, írni, és hasonlók, így beírtam a számát, hogy majd dobok neki egy üzit. Váltott néhány levelezést:
Perrie: hol vagy?
Peytonnn<3: terem, de szólj hova megyek, és hol csinálod meg a sminkem! léccives, fontoooos!
Perrie: mi már elindultunk, nem állhatok ki a sorból!!
Peytonnn<3: kérlek! mosdó, oszt' puszi xd
Perrie: még megbánod...
Kinyomtam a telefonom, a zsebembe tettem, majd amilyen gyorsan csak tudtam futottam a mosdóba. Benyitottam, Peyton várt rám. A kis pink táskájából jó sok sminket elővett, majd köszönés nélkül nyomta őket a kezembe. Szájfény, púder, szemfesték, szempillaspirál, hasonlók...
- Jólvan, te kis hálátlan! Kezdjük.- bepúdereztem, és csináltam a sminkjét. Régen mikor még nem tudott sminkelni, én csináltam neki. Mindig csodásan nézett ki, így most is szép lett a végeredmény. Három lépést hátramentem, megdöntöttem a fejem, és mosolyogva bólógattam Peyton-ra, mint valami profi stylist. Benézett a tükörbe, és látta hogyan sminkeltem ki. Felém fordulva, megölelt, majd szaladt is. Gondoltam, hogy nem fog szobrot csináltatni rólam, aranyérmet adni, vagy annyit mondani, hogy köszönöm. Nem gondoltam, tudtam. Ismerem a húgom. Ha nem ezt tette volna, nem ismerném. Ő már csak ilyen.
Visszaszaladtam a saját osztályomhoz, ahol El már várt.
- Hol voltál? Csak annyit láttam, hogy mentél a mosdóhoz.- mondta, miközben már mentünk az utcára.
- Húgomat kellett sminkelnem, mert... El se mondta miért olyan fontos! Igazából csak sminkeltünk, nem beszélgettünk. Az nálunk mindig rosszul sül el.- nevettem.
Odaszaladtam előre Zayn-hez, aki már várt.
- Bocsi, húgomnak voltak gondjai.- magyarázkodtam.
- Van húgod?- kérdezte.
- Igen. Kettő is. Peyton meg Sierra...- kezdtem. Aztán még meséltem neki jó sokat róluk, hány évesek, hogy néznek ki, majd a lakásunkról, a kutyámról, szüleimről, régi sulimról... Úgy mindenről ami hozzám tartozik. Már valami téren voltunk, mikor befejeztem. Ott beszéltek, volt avatási beszéd, meg ilyenek. Akik hátul álltak (mi osztályunk) nem a beszéddel voltak elfoglalva. Inkább zenét hallgattak, telefonoztak, beszélgettek. Volt ott a téren sok pad, az egyikre leültünk néhányan. Mutattam képeket El-nek, meg Zayn-nek. Vége lett az egész avatásnak. Király. Utána mentünk egy füves parkba, hogy kicsit menjünk valamerre. Ünneplős ruhában azért mégsem mehettünk a parkba, mert egyszer akad be valami ágba a ruha. Elengedtek minket valami ruhabolt mosdójába, ott átvettük a ruhánk rendesre, mert ugye vittük magunkkal. Bementem a ruhabolt mosdójába, és ott benéztem a tükörbe. Kicsit finomítottam a sminkemen, majd szétszedtem a hajam. Fogtam a fekete hajgumim, ami mindig a kezemen van, és kontyba tűztem a hajam.
- Viszlát!- léptünk ki a boltból.
Visszafutottunk a parkba. Letettük a cuccunk a fűbe, és követtük sok osztálytársunk példáját. Lefeküdtünk a zöld fűbe, és úgy beszélgettünk. Mellettünk sok gyerek a szaladgált, fociztak egy nagy füves részen, vagy éppen másztak a mászókán. Megszomjaztam, ezért megindultam a táskámért, hogy elővegyem a vízem. A padon sok táska hevert, viszont mellette egy kislány ült, frizbivel a kezében. Ott lógatta a lábát, és láthatóan senki nem szeretett volna vele játszani. Kicsit én is leültem, és szótlanul ültünk egymás mellett. Sokszor rápillantottam. Én sose unatkoztam gyerekkoromban. Mindig játszottam valakivel, sokszor a fiúkkal labdáztam, vagy a lányokkal csináltam valami érdekeset. Frizbizni meg imádtam! Nem szerettem volna kínos csöndben ülni, így megszólaltam:
- Miért nem játszol valakivel?
A lány felém fordult, és megvonta a vállát.
- Nem tudom. Nem engednek játszani...- mondta halkan.
- Frizbizünk? Én imádtam, sőt még most is szeretek játszani!- mosolyogtam, és láttam, hogy a lány is kicsit felvidult. Felálltunk, és kimentünk a nagy füves részre. Elkezdtük dobálni egymásnak, majd megpróbáltuk elkapni, ami nem ment könnyen. Nagyon aranyos kislány volt, nem értettem miért nem volt vele senki. Eleanor nevetve figyelt minket, és sokszor Zayn is mosolygott rajtunk. Egyre több gyerek vett minket körül, szóval változtattunk a szabályokon. Körbedobtuk egymásnak. Én voltam a gyerekek kedvence. Nagyon kedvesek voltak, bár nehezen lehetett megtörni náluk a jeget. Végül El, Jade, a fiúk, meg Daniella is beszállt. Egész jót játszottunk, de sajnos mennünk kellett. Odamentem a lányhoz, és még utoljára lehajoltam hozzá.
- Legközelebb majd te kezdj el játszani, és akkor szívesen játszik majd a többi gyerek is! Szia.- mosolyogtam.
SULIBAN
Leültünk a helyünkre, majd már csak újabb 45 perc, és mehetünk haza. Addig beszélgettünk. Mikor letelt az idő, bepakoltunk mindent a táskába, és mentünk le enni (mert ugye ebédidő volt.). Lementünk az étkezőbe, és kértünk ebédet. Leültünk egy asztalhoz, és enni kezdtünk. Ash-t néztem, le se tudtam venni a szemem róla. Miért kell Zayn mellett ülnie? Maga sem tudja. Közben szegény Eleanor feleslegesen beszélt hozzám, de nem hallottam semmit. Azt se vettem észre, hogy olyan kaját vettem magamnak, amit nem is szeretek. Odatoltam Niall elé.
- Edd meg, nekem nem kell.- néztem rá.
- Komolyan?-kérdezte. Bólintottam.
Kedves volt, mert cserébe odaadta az ő ebédét, ami finom volt. Kicsöngettek, mindenki végzett, és Eleanor-al együtt elindultam haza. Út közben is írtam a naplóm, és észre se vettem, hogy elsétáltam a kapunk előtt. El húzott vissza. Kinyitottam a kulcsommal az ajtót, és beengedtem El-t, meg én is bementem. A kutyám futott oda hozzám. Megsimogattam, és a ház mellé állított kutyakaját kiöntöttem a táljába. Bementem a házba, és anyu fogadott. Odamentem hozzá, és köszöntem neki.
- Hello.- intett a hátam mögül El, anyának.- Szia, Eleanor!- köszönt anyu, és folytatta a sütést. Megkérdeztem mi lesz, azt mondta csinál valami vacsit.
- Fent leszünk a szobámban.- mosolyogtam.
Fogtam két poharat, öntöttem bele kólát, odaadtam az övét El-nek, és fölszaladtunk a lépcsőn. Beléptünk a szobámba. Levettem a laptopom a töltőről, és bekapcsoltam. Azt gondoltam, megnézem mi lesz a mozi, mert hétvégén unatkozni szoktam. Amíg az bekapcsolt, én írtam a naplómba, El pedig ült az ágyamon. Mikor bekapcsolt a laptop, én meg belementem a böngészőbe. Kikerestem a mozi honlapját, és átfutottam a címeket.
- El, szerinted mit nézzünk a moziban?- fordultam a barátnőm felé, majd elkezdtem sorolni. Végül El-re néztem, aki gondolkozott, hogy mit válasszon.
- Olvasd föl a második címét!- ugrott mellém.
- Az valami vicces film.- olvastam.
- Az unokanővérem már látta. Szerinte jó volt.- mondta, és beleivott a fölhozott innivalójába.
Erre a mondatra rákattintottam a címére, és elindítottam a bemutatóját. Nevetséges volt, szerintem jól elszórakoztam volna rajta Eleanor-al. Megnyitottam még egy ablakot, és beléptem Facebook-ra. Peyton válaszolt Face-en, az SMS-re amit küldtem neki ("még megbánod"): Mégis hogyan? :D Mert ebben én vagyok a király..:P És csatolt hozzá egy gif-et is, amin egy smiley kinyújtotta a nyelvét. Nagyon "kedves". Meg kaptam még egy levelet. Niall írt: szia, a fiúkkal megyünk szombaton valami krimire a moziba, nem jössz Eleanor-al? Megbeszéltem Eleanor-al, és írtam egy "igen" választ. Mivel van egy naptáram, fogtam a tollam, és beírtam a programom. El a telefonja emlékeztetőjébe. Nagyon sokáig írta, így gondoltam, hogy nem csak ennyit ír: "szombaton mozi". Mikor elment mosdóra, (tudom, hogy nem szabadott volna) fogtam, és bekapcsoltam az otthagyott telefont. Megnyitottam az emlékeztetőjét, és ennyit írt: "szombaton megyek moziba, pezzel, a fiúkkal. várom! hisz ott lesz louis...:)" Nevetve visszadobtam az ágyra, mire El visszaért.
- Figyelj, nem alszol nálunk pénteken, meg szombaton? Biztos vicces lenne.- huppant vissza az ágyra.
- Nekem oké, megkérdezem anyut.- mondtam, majd megtámasztva a fejem a kezemmel, tovább laptopoztam.
Bekapcsolta a telefonját, és tovább nézett valamit. Azt hiszem SMS-t.
Belépett anya, és mosolyogva nézett El-re.
- Itt vacsizol Eleanor, vagy hazamész?
- Jaj, hazamegyek, anya már vár.- kezdett pakolni El. Fogta a táskáját, a vállára tette, és még gyorsan megállt az ajtóban.- Nevezzen csak El-nek.- mosolygott.
Anya lekísérte, El pedig gondolom megindult hazafelé. Már éppen kinyomtam volna a készüléket, mikor eszembe jutott, hogy megnézem ki van fönt Facebook-on. Az első név a "Niall Horan" volt. Rákattintottam, és üzentem neki.
Én: Sziia. akkor El jön mozira:))))
Niall: oké. mennem kell, fönt vannak a srácok skypon, játszani akarnak valami netes dolgon.
Meg se tudtam várni, hogy elmenjen. Ha srácok, akkor srácok, köztük Zayn. Elég furcsa dolog jutott eszembe, és olyan gyorsan gépeltem, hogy már majd' kijöttek a betűk a billentyűből.
Én: és mi a játék neve? a felhasználó nevetek? és a skype cím? :DD
Niall: játék neve: the future dimension of. felhasználó nevek, kedves riporter: Zayn: ZAyn_1 Louis: louisgameer Liam: l.p.112 Harry: hazza678... Én: niallh.happygamer Skype: ZaynMalik LouisTomlinson NiallerHoranner LiamPayne HazzaStyles.
Én: köszi :) nekem is van fiókom, na meg skypom is :D én is játszhatok?
Niall: persze, hívj skypon. neved?
Én: PerrieJEdwards
Nem is volt játékom. Csak egyszerűen, ha Zayn játszik rajta, (meg skypolunk!) akkor biztos belemegyek. Be is írtam a játék nevét, és kezdtem a regisztrálást. Név: pezz. Csak azért ezt a nevet adtam meg, mert már rám ragadt. Aztán még sok információ, és kész. Beregisztráltam, és fölléptem a Skype-ra. Megkerestem a fiúkat, majd közös videót indítottunk. A fülembe tettem a füllhallgatóm, és még mielőtt bekapcsoltam volna a kamerám, átfésültem az ujjaimmal a hajam, és a zsebembe tett szájfényt is használtam. Bekapcsoltam a kamerám, és megláttam a srácokat. Öt kis kocka volt egymást mellett, és vadul kerestem Zayn-t. Ő volt az utolsó, és mikor megláttam... Nagyon helyes volt, még akkor is, ha sok utcára ül éppen tőlem. Megdöntöttem a fejem, és olyan fejet vágtam, mint aki egy cuki kisállatot lát. A fiúk persze csak néztek.
- Hello...- vigyorogtam. Kicsit ciki volt az előző.
- Játékosneved?- kérdezte Louis.
- Pezz.- vágtam rá.
A fiúk gépeltek, és végül azt mondták, lépjek be a játékba és válasszak karaktert. Oké. Csak hogyan kell?
Azért elindítottam a programot, és bejelentkeztem. Kihozta a "PLAY" gombot, én meg rámentem. Kihozott sok, eléggé furcsa robotot. Gondolom karaktertek, szóval ki is néztem egyet. Kiválasztottam, és tovább mentem. Kihozott két lehetőséget: "folytatás online" vagy "folytatás a barátokkal". A barátokra mentem, ahol felhasználóneveket kért. Beírtam a fiúkét, és rámentem a plusz jelre. Egy pillanat alatt hozta ki a képernyőm a játékot. Egy rombolt városban voltam, egyedül, kicsi robotként. Egy pillanat alatt láttam meg Niall karakterét.
- Gyere!- mondta a videócsevegőn, én meg követtem a saját robotommal.
Egy csomót kellett gondolkoznom azon, hogy hogyan irányítsam a játékot. Végül a billentyűn lévő kis nyilakat nyomogatva nehezen Niall karaktere mellé ugrottam. Csomót mentünk, míg megállt, és lőni kezdett előre. Kicsit elmozgattam az egerem segítségével a képernyőn lévő pályát, és olyan dolgot láttam, hogy kirázott a hideg. Egy óriási robot állt, kb. pár méterre a robotomtól. Már kiléptem volna, mikor Niall nekem jött, én meg megfogadtam: megpróbálom legyőzni azt a robotot, és akkor Zayn büszke lesz rám. Ezzel a gondolattal kezdtem nyomni össze-vissza a gombokat. Az "A" betű segítségével lőttem. Az egyszemű robot felém fordult, és megindult.
- Igazán nem szerettem volna...- motyogtam, bár a pixelekből álló lény biztos nem hallotta.
Inkább menni szerettem volna, de akkor megláttam Niall karakterét, akit akkor lőtt le.
- Mentsd meg!- kezdte Niall.
- Hogyan?- kérdeztem idegesen, egyre jobban közel menni Niall karakteréhez.
- Nyomd már le az "L"-t!- kiáltották egyszerre a fiúk.
Nyomkodtam az "L" betűt, Niall meg újraéledt, vagy mi. Utána szaladni kezdett a lény felé, én meg, mint egy hű kutya, követni kezdtem. Niall az én megmentőm. Komolyan. A robot lépett, én meg láttam, hogy eltapos, de helyette Niall kilökött alóla, és föláldozta magát. Nyomtam az "L" betűt, de nem használt.
- Mi a baj?- kérdeztem. Louis elmondása szerint csak egyszer lehet föltámasztani robotot.
- Ezért még kapsz!- kiáltottam. Kicsit beleéltem magam a játékba, hazudok, ha azt mondom nem.
A robot felé mentem, a nyilaim segítségével. Addig lőttem, amíg 100 életről, 30-ra nem változott. Persze akkor már lőhettem, nem volt töltényem. A fiúk szerint be kellett volna nézni a "robotzsákomba". Meg is nyitottam gyorsan. Elvileg logika kell ehhez a játékhoz. Volt kötelem, meg valami pisztolyszerűségem. Az egérrel betettem a kötelet a pisztoly tárgyba, és kaptam egy nagyon jó kis... Nem tudom mit. A lényeg, hogy kötelet lőtt. A romok segítségével fölmásztam egy magas épületre, és onnan ugrottam a robotra. A levegőben kötelet löveltem, ahova csak tudtam. Végül úgy becsavartam, hogy eldőlt, és az élete a 0 számot villogtatta. Na, nem is olyan rossz! A fiúl éjjeneztek, és azt mondták, én vagyok az első lány, aki legyőzte a gigarobotot. Szerintük ez a legnehezebb szint. Okés.
Elköszöntem tőlük, és mégegyszer megköszöntem a gratulációkat. Olyan volt, mintha most jöttem volna győztesként a háborúból.
Lementem vacsorázni, mert már késő volt. Pont vacsoraidő. Anya valamilyen levest adott, meg rántotthúst. Mikor megedtem, már mentem volna zuhanyozni, meg lefeküdni, de anya a konyhában tartott. Mondta, hogy csináljam meg a holnapi ebédem. Nem volt kedvem sütögetni, ezért fogtam két szelet kenyeret, közé tettem sajtkrémet, meg beledobáltam sonkát. Alufólia, és kész. Fölmentem, lezuhanyoztam, és mentem lefeküdni. Hosszú nap volt, így hamar bealudtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése