Reggel is esett az eső. Annyira komor volt... Szívesen aludtam volna vissza, de nem tudtam. Kialudtam magam. Fölálltam és levettem a pulcsim, mert szinte majd megsültem. Mikor lementem az emeletről láttam, hogy már zajlik az élet.
- Sokáig aludtál! Hamarosan ebéd lesz.- mondta anyu miközben olajt öntött a serpenyőbe.
Álmosan megdörzsöltem a szemem. Nem szerettem volna így dél felé valami komolyabb reggelit enni, ezért csak egy mandarint vittem föl magammal a szobámba. Résnyire nyitottam az ablakom, közben megpucoltam a körmeimmel az említett gyümölcsöt. Miközben eszegettem, elővettem a könyveim és megnéztem őket. Holnap az első óránk matek lesz, így azt vettem a kezembe először. Kinyitottam az első leckénél. Kicsit átolvastam, majd tanulni kezdtem. Mindig nagyon jó tanuló voltam és szeretném, ha ez így is maradna. Kicsit előre készülök, hátha akkor jobban fog menni majd a komoly tanulás. Kíváncsian olvastam a halmazokról szóló ismertetőt, mikor a beállított csengés a telefonomról elkezdett szólni. Ez azt jelentette, hogy jöhet a történelem. Kinyitottam a könyvem, majd elkezdtem olvasni a sorokat. Nem volt nagyon érdekes, ezért inkább becsuktam. Elraktam és az asztalra hajtottam a fejem. Kicsit kinéztem az ablakon, mikor csörgött a telefonom. Miért hív... Gemma? Felvettem és beleszóltam.
- Perrie. Miért hívsz?- mondtam, miközben felálltam és az ablakhoz mentem. Eléggé hangosan kopogott az eső, kint meg szürke volt az ég. Akkor jött meg a cicánk. Úgy szokott följönni, hogy felmászik a fenyőfa tetejére és onnan az ablakpárkányba. Ilyenkor kinyitom neki, ő meg beugrik a szobámba. Most is így tettem, elfordítottam a zárat, ő meg bejött. Gemma közben azt kérdezte, hogy nem megyek-e cukrászdába vele, mert ő nem szeretne egyedül szülinapi tortát venni Lux-nak, a testvérüknek. Azt mondtam, hogy nekem okés, ezért letettem és lementem anyuhoz.
- Mehetek sütit venni egy barátnőmmel?- könyököltem a pultra.
Kinézett az ablakon. Nagy vihar volt. Kimutatott az ablakon, majd folytatta a mosogatást.
- Nem ázok meg! Sapka, kapucni...- hisztiztem.
Nagyot sóhajtva legyintett, én meg mentem a kabátomért. Fölvettem és utána bekötöttem a cipőm fűzőjét. Felvettem a sapkám, amit a szülinapomra kaptam Grace-től. Tök cuki, mert olyan, mint egy pandamaci feje. Aranyos. Szóval a fejemre húztam és kimentem a viharba. Nagyon hideg volt, de mennem kellett. Mikor kiléptem, tapasztaltam, hogy nem vízálló a cipőm. Visszamentem a házba és a radiátorra tettem a megázott cipőm, majd felvettem a rég használt hosszú szárú fekete csizmám. Újra nekiindultam a világnak, ekkor már több sikerrel. Kimentem a kapuig. Miután kinyitottam a kulcsommal, kimentem, és indultam a buszmegállóba, ahova a találkozót beszétem Gemmával. Gyorsan lépkedtem, nem szerettem volna késni. Néha-néha beleléptem egy pocsolyába, ami nagyot loccsant a nadrágomra. Zsebre tett kézzel, dúdolva hagytam el az utcánkat. A sarkon egy pékség van, tök finom sütikkel, ezért bementem. Nem vettem semmit, csak köszöntem az eladó néninek. Nagyon kedves, egyszer tőle kaptam ingyen muffint. Miután ezt is megtettem, indultam tovább. Elég vidám kis hely ez a körzet, ha éppen nem fagy meg az ember. Például nyáron akciók vannak, kutyát sétáltató emberek, madarak a lombos fák ágain, padok tele emberekkel... Imádom a nyárt, pont ezért. Akkor nem ilyen minden. Szemetek, elhagyott kesztyűk, mérges emberek, és még sorolhatnám. A buszmegállóban pár emberke rajzolódott ki a homályban. Az egyiknek hosszú haja volt, magassarkúja. Odaléptem hozzá, majd megláttam a normális embert, Gemmát.
- Majdnem lekéstük a buszt! Most jön...- nézett ki az útra.
Ekkor tényleg egy nagy busz állt meg előttünk. Az emberek tolongani kezdtek, de mi udvariasan vártunk. Mikor letisztult minden, fölszálltunk és felmutattuk a bérletünk. Hely már nem volt, így csak a kapaszkodók segítettek rajtunk. A busz elindult, én meg úgy éreztem, hogy majdnem elesek. Na meg a buszt sem bírom nagyon, így mély levegőket véve csuktam be a szemem. Minden megállónál megszólalt az elromlott bemondó, ilyenkor sok embertől megszabadultunk. A végállomáson lepattantam Gemmával, majd egy cukrászat előtt találtuk magunk. Összenéztünk és benyitottunk. Érkezésünk az ajtó fölé tett csengő jelezte, így mindenki ránk pillantott érkezésünkkor. Mosolyogva köszöntünk és mentünk a pulthoz. A nő aki kiszolgált minket, megfordult és ránk nézett.
- Van egy virágos torta előjegyzésünk. Gemma, Harry, vagy Lou Styles néven. Amúgy a tortán Lux név van.- mondta Gemma egy cetlit olvasva.
Mellette álltam, közben nézegettem a többi tortát. Tök cukik voltak a díszek, meg ilyesmik.
Elsétált a pulttól a nő és bement egy raktárba. Végül vállat vonogatva jött vissza és elmondta mi a helyzet.
- Sajnálom, ilyen torta nincs.- Gemma annyira dühös lett, hogy így még nem láttam.
- Nyugi, tuti meglesz!- nyugtattam a barátnőm.
- Nem, nem lesz meg!- ordított rám, majd visszafordult az eladóhoz.- Nem lehet, hogy valaki már elvitte?- könyökölt a pulton.
A nő kicsit gondolkozott majd eszébe jutott valami.
- Egy szőke lány vitt már ilyet, azt hiszem.
- Akkor Lou. Köszönöm a segítségét...- ezzel kimentünk az épületből és Gemma becsapta az ajtót.
Mellette lépegettem ő meg dühösen beszélt hozzám. Sok lépés után megáltunk egy ház előtt, Gemma meg elővett egy kulcsot és kinyitotta az ajtaját. Gondolom itt laknak. Megálltam a kapuban és már indultam volna el, mikor barátnőm beintett a házukba. Beléptünk az előszobába, ahol letettük a kabátunk. Beljebb mentünk és egy nappaliba érkeztünk. Lou a TV távirányítójáért harcolt Harry-vel, Lux meg (onnan gondoltam, hogy ő az, mert ő volt a legkisebb) Gemmához ment, aki jó nővérhez méltóan megölelte. Csak álltam mögöttük. Ekkor barátnőm Lou-hoz szaladt és elkezdett vele kiabálni, hogy miért vitte el előtte a tortát. Egy kicsit még veszekedtek, mikor Lou észrevette, hogy közben Harry elveszi a távkapcsot. Fiútestvérére nézett és elkezdte kivenni a kezéből az említett tárgyat. Harry elkezdett vele szaladni, nővére meg utána. Föl-alá mentek egymásnak nem publikálható szavakat szólva, mikor Lou végre elvette a kincsét. Persze utána Harry akarta elvenni és ez így ment tovább. Hirtelen a nővére fogta a távirányítót és a pulcsijának a zsebébe tette. Kirontott az ajtón ami egy térre nyílt. Testvére utána ment és az esőben megázva küzdöttek a szerintük legfontosabb dologért. Ezek szerint Gemma a legnormálisabb a testvérek közül. Vagyis azt hittem, amíg ki nem futott és magával nem húzott.
- Ez tök buli!- mosolygott rám, majd elkezdett futkosni.
Nem volt rajtam kabát és ha megázok anya tuti leszid, de nem érdekel. Nevetve mentem barátnőm után. Körübelül öt percig csak hülyéskedtünk, mikor a telefonom a zsebemben rezegni kezdett.
- Ki az?- kérdeztem még mindig nevetgélve. Anyu hangját hallottam a készülékben.
- Gyere haza, kezd nagy vihar lenni!- Hallottam a hangján, hogy mennyire aggódik a szél és villámok miatt, így egy laza köszönéssel búcsúztattam és elköszöntem mindenkitől. Gemma kihozta nekem a kabátom, én meg futva indultam haza, otthon anya várt.
Este felé tényleg elég záporos idő lett, ezért bent ültem a házban és a laptopomat nyomkodtam az asztalon. Mellettem Peyton csinálta pont ugyanezt.
- De jó! Visszajelölt a srác a suliból!- nevetgélt bájos mosollyal.
- Ki az a srác?- kíváncsiskodtam, mert Peyton mindenkit bejelöl akit ajánl neki a Facebook.
- Valami Niall Horan. Tök cuki!- nyomkodta a gépet én meg elképedve bámultam a húgomra. Az osztálytársam tetszik neki?! Megmondjam egyeltalán ezt neki?... Kínosan megszólítottam.
- Hát, ő az osztálytársam...- motyogtam halkan, de érthetően. Peyton vigyorogva átölelt. Nem erre a reakcióra számítottam.
- Akkor többet talizhatok vele! Király!- ugrált.- Hívd át, tanulni!- nyomta a kezembe az iPhone-ját. Nem tudtam mit tegyek, mert a húgom kicsit erőszakos és rögtön elkergetné az ír fiút.
Bociszemekkel bámult rám, miközben a karját lengette. Megadtam magam és a kezembe kaptam a telefont.
- Csak akkor, ha nem leszel őrült!- erre bólintott én meg elkezdtem írni a számot. Mi lesz velem...
Kicsit izgultam, de elmondtam Niall-nek, hogy jöjjön át tanulni, mert nem értem a feladatot. Vagyis ezt mondtam volna, de a húgomnak is kell valamit tennie, így azt mondtam neki, hogy Peyton nem ért valamit amit Niall biztos tud. Letettem a telefont és nevetve néztem a szőke lány elképedt arcát. Amolyan "Ez hülye?!" tekintettel ajándékozott meg. Elfutott a fürdőszobába és gondolom megcsinálta a sminkjét. Öt perc múlva csöngettek. Szó szerint kilöktem az ajtón Peyton-t, a kulcsot a kezébe dobtam ő meg ijedten indult a kapuhoz. Ott viszont megállt és visszanézett rám. Megkereste a megfelelő kulcsot és kinyitotta a kaput. Niall mosolyogva lépett be, köszöntötte Peytont-t és megkérdezte én hol vagyok. A húgom furcsán nézett rá.
- Kit érdekel Perrie? Gyere be, segíts nekem a földrajzban! Anglia a szorgalmim, ami javítja az év eleji jegyem majd...- mesélte a tesóm miközben jöttek a ház felé.
- Hát én nem Angliából származok. Írországból, de nem tudhatod.- nevetett a húgomra aki elpirult arccal helyesbített.
Bejöttek a házba. Ott ültem az asztalnál és vártam Peytonékat. Beléptek, ledobták a cipőjük és leültek az asztalhoz.
- Szia Pezz!- köszöntött húgom szőke hercege.
Intettem egyet majd úgy csináltam, mint ha valamit nagyon csinálnák a laptopomon. Közben a tesóm adott nekünk inni, enni meg mindent beszélt össze-vissza. Épp a billentyűzeten írtam és egy kekszet nyújtottam a számba, mikor Niall megkérdezte, hogy én boldogulok-e. Megráztam a fejem, mert a matekban voltak bizonytalanságaim. Először Peyton-on akart túlesni, bár megértem én. A lányt nem lehet lekoptatni, nagyon ragaszkodik a helyes fiúkhoz. Fogott egy nagy lapot és fölnyitotta a laptopja tetejét. Niall diktált neki pár érdekességet, majd a Google-ban kerestek térkép részleteket és képeket. Na meg rámentek a Wikipédiára is. A húgom küldött anyu gépére képeket és átment gyorsan az említett személy dolgozószobájába. Pár A4-es lappal tért vissza amin színes képek voltak. Kivágta őket és a papírra ragasztotta őket. Közben néha hátradobta a haját és itt eléggé leégette magát. Az úgy volt, hogy megint ezt a cselekvést tette, mikor a haja beleakadt egy tollba és a hajkoronájába akadt. Kínosan mosolyogva tépte a hajszállait, míg az íróeszköztől megszabadult. Közben kész lett a szorgalmijuk és Niall áttérhetett rám. Kinyitottam a matek könyvem, amin egy szakadás sem volt. Épp belekezdtem volna a szöveg olvasásába, mikor Peyton elhúzott onnan.
- Te Niall-re hajtasz, ugye?- nézett rám gyanakvóan. Komolyan mondom, elröhögtem magam.
- Mi? Ő? Csak a barátom, én Zayn-t szeretem!- nevettem a buta húgomra. Néha félreérti a dolgokat.
Kuncogva visszamentem az asztalhoz. Nem értem a pitagorasz tételt, bár picit haladtam az anyagban.
- Van egy ötletem! Írd be a Google-t.- utasított Niall.
Végül bediktáltatta velem, hogy: "gimnázium 1. év tananyag". Ráment egy weblapra és az kihozott egy csomó tantárgyat amit mostanában tanulunk. Ráment a matekra és ott az első linkre. Letöltötte a dolgot és megkerestük a mappáimban. Az egész kezdő matek anyag benne volt, aminek örültem, mert megoldásokat is tartalmazott.
- Köszönöm, ez sok segítség!- ugrottam osztálytársam nyakába.
Visszaültem a gépemhez és tanulni kezdtem. Közben Niall hazament én meg magoltam. Peyton halálra unta magát, hiányzott neki Niall, bár ő csak szőke srácnak nevezi. Nem lesz hosszú a szerelme...
Nap végére teljesen kevertem a törit és a matekot. Miután az osztálytársam hazament, csak egy epres sütit majszoltam el, de azt is lassan. Este nem túloztam el a dolgot, rámentem a töri anyagra, letöltöttem és azzal a lendülettel lehajtottam a fejem a laptop billentyűzetére. Hajnalig feküdhettem így, utána fölkeltem a vaksötétben. Kicsit megijedtem, mert félelmeim közé tartozik a sötétség. A laptopom magamhoz öleltem és föllépegettem a lépcsőn a szobám felé. Ott becsuktam az ajtót magam mögött. Az asztalomra pakoltam és minden zuhany és stb. nélkül elterültem az ágyamon. Hajnali háromig aludtam, de fölébresztett az, hogy leestem az ágyamról. Ekkor vettem elő a naplóm és írni kezdtem ezt az egész napot. Kb. egy órája írom, szóval aludnom kéne. Leteszem a füzetet és várom az első igazi tanítási napom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése