 |
| Ruhám |
- Fölfallak!- nevetett a lépcső allján ülve.
Természetesen szaladtam lefelé és az utolsó lépcsőfokon megbotlottam, így történt az, hogy egy óriásit bukfenceztem.
- Lányok! Sierra már kész van, készüljetek, el fogtok késni!- figyelmeztetett minket anyu és kitette a tányérokat az asztalra.
Amíg én a húgommal verekedtem a földön a kutya ugatott, a macska ránk ugrott és a törpemalacról ne is beszéljünk...
Aztán szétváltunk és leültünk az asztalhoz a helyünkre. Épp a müzlim ettem volna, mikor meghallottam Peyton mit motyog magában. " Át fogom állítani a csengőhangját...".
- Jó, kész, elegem van! Mióta csak esélyed van rá idegesítesz! Utállak!- álltam fel és az egész kajám a ruhájára öntöttem. Néhány másodpercig csönd volt.- Bocsánat...- suttogtam. Peyton afféle "Nem úszod meg!" nézéssel fölment a lépcsőn és sírva zárta be a szobája ajtaját.
Felöltöztem és fölvettem a táskám. Nagyot sóhajtottam és megráztam a fejem. Elég volt fölmutatnom a lépcsőre és anyu fogta az adást.
- Családi okok miatt nem megy...- felelte anyu szemforgatva hosszú várakozás után.
Én kimentem a kocsihoz, de anyu még szólt a húgomnak, hogy itthon maradhat.
Beszálltam a kocsiba. Mikor a sulihoz értünk kiszálltam. Elköszöntem aputól és szaladtam az emeletre, és besétáltam az osztályomba. Eleanor már várt, adott gumicukrot meg minden. Beszéltünk, elmeséltem a húgom hisztijét és eszünkbe jutott, hogy lemegyünk a büfébe, közben megnézzük a faliújságot. Leszaladtunk a lépcsőn és a büfé sorába álltunk. Megláttam Louis-t aki már a többi fiúval állt elöl. Mivel mi hozzájuk tartozunk automatikusan álltunk melléjük. A többiek akik előttünk álltak csak szidtak minket, hogy álljunk a helyünkön és várjunk. Nem érdekelt minket. Vettünk innivalót és a faliújsághoz álltunk. A fiúk is szemügyre vették. És mit láttam... Egy fiú a másik osztályból fogott egy tollat és bajszot rajzolt El képére. Eleanor szomorúan nézett körbe. Persze a fiúk kapcsoltak. Louis odament a sráchoz... El a szája elé kapta a kezét.
- Nem... Nem kell Louis!- tartotta vissza osztálytársát.- Légyszíves...- kérte.
Persze Louis visszament El mellé, mert nem szerette volna az őrületbe kergetni. A fiú magassága még az enyémet sem haladta meg, pedig én igen kicsi vagyok. Így hát persze, hogy megijedt a fiúcsapattól. Miután átnéztük a képeket felmentünk az osztályba. Ma megismerkedünk a tanárokkal és lediktálják nekünk az órarendet, átadják a könyvcsomagot. Nem kívántam a hosszú nyári szünet után újra megfogni egy matekkönyvet... De nem dönthettem. Sorban jöttek a tanárok. Könyv, duma, szabályok. Viszont az utolsó (ebédszünet) szünetben nagy büntetést érdemlő dolog történt... Épp az udvaron voltunk. A fiúk a focipályán hülyéskedtek, a lányok egy része új sminkmárkákról beszélt, én és Eleanor arrólü beszélgettünk, milyen jó lenne, ha lenne saját márkánk... Szóval mind elvoltunk, mikor egy velünk egy évfolyamba járó srác elkezdte a haverját kövekkel dobálni. Az mindig visszadobott. Ennek éreztem, hogy nem lesz jó vége. Főleg, hogy az ablak mellett csinálták. És tudtam. Megmondtam! A kő az ablak felé repült és egy pillanat alatt törte szilánkokra. Mindenki odaszaladt, a két fiú meg megszeppenve állt, mint egy szobor. Megértem, ha én tettem volna, körübelül úgy bőgnék falfehér arccal, hogy a könnyeim versenybe szállhatnának az Atlanti Óceán cseppjeivel. De szerencsére nem velem történt meg. Mi El-el csak percek múlva szaladtunk oda, addig tátott szájjal figyeltük a jelenetet. Nem sokkal később az igazgató és helyettese léptek hozzánk. Az igazgató szinte vörös fejjel kereste azt aki tette. Mellette a műkörmös, miniszoknyás helyettese állt. Nem nagyon foglalkozott semmivel, ellentétben a felettesével.
- Ki volt az?! Most azonnal elém jön!- ordította. Bár tudtam, hogy nem én voltam, akkor is nagyon féltem. - Rendben... Rendben. Utolsó esély. Bemegyek az irodámba, a mai nap jön az aki tette! Viszontlátásra!- És a helyettesítőjére nézett. Megfordultak és eltipegtek a tűsarkujukban. Szegény fiúk... Milyen bűntudatuk lehet... De csak az én gondolataim zakatoltak így.
- Perrie!- rázott meg El, kizökkentve gondolatomból.
- Ohh, ja, bocsi. Menjünk föl a terembe!- mosolyogtam.
MÁR OTTHON
Peyton és Sierra elmentek valami könyvdedikálásra, így egyedül voltam otthon.
- Hát szia, Lufi!- emeltem föl a törpemalacom. Olyan édes!
- Szia, mi volt ma?- köszöntött anyu.
- Betörtek egy ablakot. Ennyi...- vontam meg a vállam (egyébként ma nem vallotta be senki, hogy bármit is tett)
- Egyébként Apád elvitte a kutyát, a macska meg kint alszik a medence mellett.
Anya kiterítette a heti újságot az asztalra és lapozgatni kezdte. Én addig ledobtam a táskám a kabátok mellé és a konyhába siettem. Kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle egy pudingot és a pultról egy kanalat. Majd elvégeztem rajta az ősi receptem. Összeállítása:
KELL:
Csokis puding, tejszínhab, bármilyen gumicukor, eperöntet, drazsé, nutella, tál, habverő
ELKÉSZÍTÉSE:
A tálba kiteszem a pudingot. Ráfújom a tejszínhabot, teszek rá eperöntetet, rákanalazom a nutellát, rászórom a cukrokat, esetleg, ha van akkor az epret, banánt... Megkeverem a habverővel és kész. Nyami!
Szóval miután kész lett, leültem anya mellé a konyhaasztalhoz és kanalazni kezdtem a desszertem.
Anya mosolyogva megrázta a fejét, miközben engem nézett.
- Biztos, hogy ezután még el akarsz menni olasz étterembe?- lapozott a magazínban.
Hogy mi?! Nekem erről nem szóltak! Én meg tömöm magam? Szégyen! Visszamentem vele a konyhába és rátettem egy fóliát. Betettem a hűtőbe és anyu mellé futottam.
- Szóval milyen étterem?- vigyorogtam.
 |
| A lányok. Imádom őket! Ally, Camila, Dinah, Lauren, Normani |
Szóval. Anyának három testvére van: Amy, Linda, Trace. Amy irtó kedves és lehet vele beszélgetni. A gyerekei is nagyon kedvesek meg viccesek, kivéve Linda gyerekeit. Ők öten fiúk és gonoszak. Mindig mikor a LÁNY unokatesóimmal körömlakkozok, direkt meglökik a kezem. Mikor a LÁNY unokatesóimmal karaokizok, belekiabálnak a mikrofonba. Mikor a LÁNY unokatesóimmal sétáltatjuk a kutyám, mindig ijeszdgetik a kutyusom. Szóval egy mondatba foglalva: Utálom a fiú unokatestvéreim!
Grace valahol kína közelében lakik a szüleivel, ezért sajnos csak nyár elején és karácsonykor jönnek. Pedig aranyos lány, bár többet találkoznánk.
- És Lindáék is jönnek?- kérdeztem. Magamban szorítottam, hogy ne jöjjenek, de anyu kijelentette.
- Jönnek.
 |
| Fiú unokatesóim: Siva, Max, Tom, Nathan, Jay És Grace. |
2 ÓRA MÚLVA
Csöngettek. Mi lesz velem? Szerencsére a lányoknak nyitottam ajtót.
- Sziasztok! Mizu?- ugrottam a nyakukba.
- Semmi... Na és veled? Hiányoztál!- ölelgetett meg Camila.
- Gyertek, mindent elmesélek!- nevetgéltema rokonaimmal.- Pillanat.- mosolyogtam. Odamentem Amy-hez és megöleltem.- Hello! Megyek a csajokkal.- köszöntem.
Már a lépcső felén lépdeltem, mikor csöngettek. Megjöttek a "legkedvesebb" rokonaim. Anya az ajtóra bökött és amolyan "Menj, kisasszony!" nézéssel érte el, hogy levánszorogtam. Lenyomtam a kilincset és ajtót nyitottam. A fiúk... Jahj...
Sóhajtottam egy óriásit és mivel kötelező volt, megöleltem őket és köszöntem nekik. Az elején mindig jókislány vagyok, de aztán szinte belefolytom őket a medencébe. Miután bejöttek adtam inni meg ilyesmiket.
- Ohh, Perrie? Nagyot nőttél, meg ilyesmik.- tolt el a közeléből Linda. Ő olyan undok! Sose ölel meg, beszél velem, ad ajándékot, mint Amy! Pedig én mindig udvarias és aranyos lány vagyok! Tavaly, a sulibál helyett neki vettem cipőt, amit egyszer láttam náluk. A cicaalomban... Az almot meg én vettem nekik amikor náluk DVD-ztem. Vagyis a fiúk horrorfilmet néztek és meg almot vásároltam. Legalább azt megtartották. Tisztelet érte. Hurrá!
Felmentem a lányokhoz, a fiúk meg lent TV-ztek. Lauren kitalált egy jó körömlakk kikeverést. Épp azt próbáltuk, mikor észrevettem, hogy milyen csönd van.
- És? Mi van a fiúkkal?- mosolyogtam.
A lányok nevettek és elmesélték mi a helyzet. Szóval nekik van fiújuk. Nekem nincs. Király. Beszéltem nekik Zayn-ről, aki szerintem nagyon helyes. Miközben róla meséltem, észrevettem, hogy a körmömre szívet festek.
Már 6 óra volt. Jaj, ne! Sierra és Peyton 10 perc múlva itthon lesznek! És Peytonnak beadtam, hogy El a rokonunk! Jaj, mit tegyek? Egy lehetőségem volt...
Elővettem a mobilom és beírtam El számát. Felhívtam és mikor felvette, csak ennyit hadartam bele:
- El! Gyere hozzánk, minél gyorsabban tudsz!
- Bocsi, vacsi lesz úgy.. 5 perc múlva.
- De Eleanor! Superfontos! Ehetsz velünk olaszt! Címem: Washington utca 178! - És ezzel rávettem. El se köszönt csak letette és 3 perc múlva megjelent.
- Köszönöm!- suttogtam. Anyu nem hallhatta.- Szóval. Mikor Peyton megjön, te mesélsz neki, de aztán hazamész!- folytattam.
- És az olasz kaja? Imádom az olasz kaját...- biggyesztette le a száját.-Majd... Majd csomagoltatok neked valamit!- vígasztaltam. El boldogan várt a bejárati kapuban.
Mikor Peyton belépett csodálkozva nézett Eleanor-ra.
- Szia! Már taliztunk, El vagyok!- mosolygott. Jó színész lenne. Az egyszer biztos.
- Komoly? Szuper! Én Peyton vagyok!- mosolygott a húgom. Oké. Bevette.
- Sajnos nekem mennem kell! Anyukám vár rám otthon... Szia!- köszönt el El és kiment a kapun.
Én vele mentem. Megdícsértem, hogy milyen szuper volt és majd egyszer hosszabb időre is beállhat "unokatesónak". Mondtam neki, hogy biztos hozok neki valamit, mire elköszönt és elkezdett hazafelé futni.
A lakásba mentem. A szobámba mentem, hogy ruhát váltsak. A fürdőszobában kicsit sminkeltem. Szemfesték, rúzs. Ami kell. Lementem.
- Wow, gyönyörű a ruhád!- csodálkozott Amy.
- 16 évesen így öltözöl? Gratulálok...- vetett rám lenéző pillantást Linda. Jah, pedig ő az aki télen is miniszoknyában jár.
- Nekem tetszik...- pördültem meg benne.
ÉTTEREM UTÁN
Mikor a lányok és a fiúk is hazamentek, már mentem föl a szobámba. Hirtelen csengettek. Anya valami boltba ment, szóval egyedül voltam. Peyton és Sierra sose nyitnak ajtót. A szüleim megtiltották nekem, hogy bárkit is beengedjek. Aztán még egyszer megcsörrent. Nem tudtam mit tegyek. Megnyomtam a gombot amit, ha megnyomunk akkor belebeszélhetünk.
- Ki az?- kérdeztem ijedten.
- Za...- hallottam egy fiú hangját. Hirtelen a hangja eltávolodott és más szólt bele.
- Szia pezz cukor! Mi vagyunk azok! Meg valami dögös csaj és a szülei.- hallottam a háttérben egy lány nevetgélését. Tipikus Harry hang. Szóval újabb fiúcsapat. De ki a lány a szüleivel? Beengedtem őket. Kinyitottam a lakás ajtaját. Beléptek a fiúk.
- Szia!- köszöntött Zayn. Hát oké. De ők mit keresnek itt?
- Ööö.... Hello.- léptem hátra, mert majdnem föllöktek.
A sor végén Grace jött. Az unokatesóm! Hurrá!
- Graceeee!!- sipítottam és a nyakába ugrottam.
- Hali!- ölelt vissza.
Még 5 percig köszöngettünk egymásnak, ugráltunk és éljeneztünk. Grace a kezében egy zacskó volt.
- Aji?- mosolyodtam el.
Grace hevesen bólogatott. Kitette a zacskót az asztalra és kivette a benne rejlő kincseket. Egy parfüm, kínai anime-s könyv (habár nem tudom elolvasni, Grace mindig hoz, mert tudok ötleteket venni belőle a rajzaimhoz), cuki epres kulcstartó és egy oroszlános toll a gyűjteményemből. Igen. 16 éves vagyok és állatos tollgyűjteményem van. Van már pingvines, macis, kutyás, tigrises, pillangós és egeres. Jó, ez hülyén hangzik, de a színük nagyon tartós és az illatuk finom. Ezek csak Kínában találhatók, ezért számomra elég ritkák is. Persze Grace-nek egy krokodilos kivételével már mindegyik megvan. Mi ezeket imádjuk és mindig ezekkel rajzolunk, de csak ketten. Egyszer 7.-ben véletlenül bevittem a macisat és egész évben én voltam a röhögés tárgya. Aztán váltott a fiú aki a homokot teszi a chipses zacskójába és utána megeszi. Pfuj....
Épp ott voltak a fiúk is. Niall-ben nagy érdeklődést keltettek az állatos tollak, megkérte, hogy hozzam le az összeset. Lehoztam neki a virágos dobozom és szép színsorrendben elhelyeztem őket az asztalon. Niall mindegyikkel húzott egy vonalat a papíron amit adtam neki. Érdekes, volt, hogy a fiúk nem nevettek ki minket. Inkább mellénk ültek és ők is csíkoztak.
- Ezek cukik! Én egyszer ilyet az apukámtól kaptam, 2 éve. Egy egereset. Csak nagyon messze található, és emiatt nem utazok Kínába.- szomorkodott Niall.
Grace mosolyogva turkált a rózsás kistáskájában.
- Tessék.- nyújtott Niall felé egy teknősös tollat.- Nekem ebből kettő van.- mosolygott.
- Köszönöm!- És Niall már írt is vele. De jó, hogy nem olyanok, mint a régi osztálytársaim általánosban!
Ezzel 10 percig elvoltunk, mikor Zayn felém fordult és abbahagyta a firkálást.
- Hány órás a bölcsis napközi? Haza akarok menni!- játszott kisbabát.
Ezzel szerintem arra utalt, hogy abbahagyhatnánk, és inkább dámázhatnánk. Jó, a dáma nem volt komoly...
Ekkor megjött anya. Csodálkozva lépett Garce-hez.
- Szia! Mit kerestek itt a szüleiddel? Csak nem jöttetek haza egy néhány napra.
- Hello! Ja, egy hotelben leszünk. Apának itt van dolga, Californiában.- válaszolt Grace.
- És az akcentusod még mindig a régi, cuki!- nevetett anya. Hát igen, Grace, ha jobban megfigyeljük, nem mondja rendesen ki a betűket és a /Kalifornia/ helyett /Kilaforniá/-t mondott. Hát ez vicces, de inkább nem bántom vele.
Szóval anyu, szuperháziasszonyba váltott és készített valami sütit.
Miután megettük elköszöntünk és Grace megadta az új Skype címét (Gracegirl45). Mikor elmentek elköszöntem és már csak az alvás volt hátra. Holnap harmadik nap! Három nap már elmúlt a tanévből, "mindjárt" jön a nyáriszünet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése