7. fejezet Tanulás, szaladás az esőben

Reggel is esett az eső. Annyira komor volt... Szívesen aludtam volna vissza, de nem tudtam. Kialudtam magam. Fölálltam és levettem a pulcsim, mert szinte majd megsültem. Mikor lementem az emeletről láttam, hogy már zajlik az élet.
- Sokáig aludtál! Hamarosan ebéd lesz.- mondta anyu miközben olajt öntött a serpenyőbe.
Álmosan megdörzsöltem a szemem. Nem szerettem volna így dél felé valami komolyabb reggelit enni, ezért csak egy mandarint vittem föl magammal a szobámba. Résnyire nyitottam az ablakom, közben megpucoltam a körmeimmel az említett gyümölcsöt. Miközben eszegettem, elővettem a könyveim és megnéztem őket. Holnap az első óránk matek lesz, így azt vettem a kezembe először. Kinyitottam az első leckénél. Kicsit átolvastam, majd tanulni kezdtem. Mindig nagyon jó tanuló voltam és szeretném, ha ez így is maradna. Kicsit előre készülök, hátha akkor jobban fog menni majd a komoly tanulás. Kíváncsian olvastam a halmazokról szóló ismertetőt, mikor a beállított csengés a telefonomról elkezdett szólni. Ez azt jelentette, hogy jöhet a történelem. Kinyitottam a könyvem, majd elkezdtem olvasni a sorokat. Nem volt nagyon érdekes, ezért inkább becsuktam. Elraktam és az asztalra hajtottam a fejem. Kicsit kinéztem az ablakon, mikor csörgött a telefonom. Miért hív... Gemma? Felvettem és beleszóltam.
- Perrie. Miért hívsz?- mondtam, miközben felálltam és az ablakhoz mentem. Eléggé hangosan kopogott az eső, kint meg szürke volt az ég. Akkor jött meg a cicánk. Úgy szokott följönni, hogy felmászik a fenyőfa tetejére és onnan az ablakpárkányba. Ilyenkor kinyitom neki, ő meg beugrik a szobámba. Most is így tettem, elfordítottam a zárat, ő meg bejött. Gemma közben azt kérdezte, hogy nem megyek-e cukrászdába vele, mert ő nem szeretne egyedül szülinapi tortát venni Lux-nak, a testvérüknek. Azt mondtam, hogy nekem okés, ezért letettem és lementem anyuhoz.
- Mehetek sütit venni egy barátnőmmel?- könyököltem a pultra.
Kinézett az ablakon. Nagy vihar volt. Kimutatott az ablakon, majd folytatta a mosogatást.
- Nem ázok meg! Sapka, kapucni...- hisztiztem.
Nagyot sóhajtva legyintett, én meg mentem a kabátomért. Fölvettem és utána bekötöttem a cipőm fűzőjét. Felvettem a sapkám, amit a szülinapomra kaptam Grace-től. Tök cuki, mert olyan, mint egy pandamaci feje. Aranyos. Szóval a fejemre húztam és kimentem a viharba. Nagyon hideg volt, de mennem kellett. Mikor kiléptem, tapasztaltam, hogy nem vízálló a cipőm. Visszamentem a házba és a radiátorra tettem a megázott cipőm, majd felvettem a rég használt hosszú szárú fekete csizmám. Újra nekiindultam a világnak, ekkor már több sikerrel. Kimentem a kapuig. Miután kinyitottam a kulcsommal, kimentem, és indultam a buszmegállóba, ahova a találkozót beszétem Gemmával. Gyorsan lépkedtem, nem szerettem volna késni. Néha-néha beleléptem egy pocsolyába, ami nagyot loccsant a nadrágomra. Zsebre tett kézzel, dúdolva hagytam el az utcánkat. A sarkon egy pékség van, tök finom sütikkel, ezért bementem. Nem vettem semmit, csak köszöntem az eladó néninek. Nagyon kedves, egyszer tőle kaptam ingyen muffint. Miután ezt is megtettem, indultam tovább. Elég vidám kis hely ez a körzet, ha éppen nem fagy meg az ember. Például nyáron akciók vannak, kutyát sétáltató emberek, madarak a lombos fák ágain, padok tele emberekkel... Imádom a nyárt, pont ezért. Akkor nem ilyen minden. Szemetek, elhagyott kesztyűk, mérges emberek, és még sorolhatnám. A buszmegállóban pár emberke rajzolódott ki a homályban. Az egyiknek hosszú haja volt, magassarkúja. Odaléptem hozzá, majd megláttam a normális embert, Gemmát.
- Majdnem lekéstük a buszt! Most jön...- nézett ki az útra.
Ekkor tényleg egy nagy busz állt meg előttünk. Az emberek tolongani kezdtek, de mi udvariasan vártunk. Mikor letisztult minden, fölszálltunk és felmutattuk a bérletünk. Hely már nem volt, így csak a kapaszkodók segítettek rajtunk. A busz elindult, én meg úgy éreztem, hogy majdnem elesek. Na meg a buszt sem bírom nagyon, így mély levegőket véve csuktam be a szemem. Minden megállónál megszólalt az elromlott bemondó, ilyenkor sok embertől megszabadultunk. A végállomáson lepattantam Gemmával, majd egy cukrászat előtt találtuk magunk. Összenéztünk és benyitottunk. Érkezésünk az ajtó fölé tett csengő jelezte, így mindenki ránk pillantott érkezésünkkor. Mosolyogva köszöntünk és mentünk a pulthoz. A nő aki kiszolgált minket, megfordult és ránk nézett.
- Van egy virágos torta előjegyzésünk. Gemma, Harry, vagy Lou Styles néven. Amúgy a tortán Lux név van.- mondta Gemma egy cetlit olvasva.
Mellette álltam, közben nézegettem a többi tortát. Tök cukik voltak a díszek, meg ilyesmik.
Elsétált a pulttól a nő és bement egy raktárba. Végül vállat vonogatva jött vissza és elmondta mi a helyzet.
- Sajnálom, ilyen torta nincs.- Gemma annyira dühös lett, hogy így még nem láttam.
- Nyugi, tuti meglesz!- nyugtattam a barátnőm.
- Nem, nem lesz meg!- ordított rám, majd visszafordult az eladóhoz.- Nem lehet, hogy valaki már elvitte?- könyökölt a pulton.
A nő kicsit gondolkozott majd eszébe jutott valami.
- Egy szőke lány vitt már ilyet, azt hiszem.
- Akkor Lou. Köszönöm a segítségét...- ezzel kimentünk az épületből és Gemma becsapta az ajtót.
Mellette lépegettem ő meg dühösen beszélt hozzám. Sok lépés után megáltunk egy ház előtt, Gemma meg elővett egy kulcsot és kinyitotta az ajtaját. Gondolom itt laknak. Megálltam a kapuban és már indultam volna el, mikor barátnőm beintett a házukba. Beléptünk az előszobába, ahol letettük a kabátunk. Beljebb mentünk és egy nappaliba érkeztünk. Lou a TV távirányítójáért harcolt Harry-vel, Lux meg (onnan gondoltam, hogy ő az, mert ő volt a legkisebb) Gemmához ment, aki jó nővérhez méltóan megölelte. Csak álltam mögöttük. Ekkor barátnőm Lou-hoz szaladt és elkezdett vele kiabálni, hogy miért vitte el előtte a tortát. Egy kicsit még veszekedtek, mikor Lou észrevette, hogy közben Harry elveszi a távkapcsot. Fiútestvérére nézett és elkezdte kivenni a kezéből az említett tárgyat. Harry elkezdett vele szaladni, nővére meg utána. Föl-alá mentek egymásnak nem publikálható szavakat szólva, mikor Lou végre elvette a kincsét. Persze utána Harry akarta elvenni és ez így ment tovább. Hirtelen a nővére fogta a távirányítót és a pulcsijának a zsebébe tette. Kirontott az ajtón ami egy térre nyílt. Testvére utána ment és az esőben megázva küzdöttek a szerintük legfontosabb dologért. Ezek szerint Gemma a legnormálisabb a testvérek közül. Vagyis azt hittem, amíg ki nem futott és magával nem húzott.
- Ez tök buli!- mosolygott rám, majd elkezdett futkosni.
Nem volt rajtam kabát és ha megázok anya tuti leszid, de nem érdekel. Nevetve mentem barátnőm után. Körübelül öt percig csak hülyéskedtünk, mikor a telefonom a zsebemben rezegni kezdett.
- Ki az?- kérdeztem még mindig nevetgélve. Anyu hangját hallottam a készülékben.
- Gyere haza, kezd nagy vihar lenni!- Hallottam a hangján, hogy mennyire aggódik a szél és villámok miatt, így egy laza köszönéssel búcsúztattam és elköszöntem mindenkitől. Gemma kihozta nekem a kabátom, én meg futva indultam haza, otthon anya várt.
Este felé tényleg elég záporos idő lett, ezért bent ültem a házban és a laptopomat nyomkodtam az asztalon. Mellettem Peyton csinálta pont ugyanezt.
- De jó! Visszajelölt a srác a suliból!- nevetgélt bájos mosollyal.
- Ki az a srác?- kíváncsiskodtam, mert Peyton mindenkit bejelöl akit ajánl neki a Facebook.
- Valami Niall Horan. Tök cuki!- nyomkodta a gépet én meg elképedve bámultam a húgomra. Az osztálytársam tetszik neki?! Megmondjam egyeltalán ezt neki?... Kínosan megszólítottam.
- Hát, ő az osztálytársam...- motyogtam halkan, de érthetően. Peyton vigyorogva átölelt. Nem erre a reakcióra számítottam.
- Akkor többet talizhatok vele! Király!- ugrált.- Hívd át, tanulni!- nyomta a kezembe az iPhone-ját. Nem tudtam mit tegyek, mert a húgom kicsit erőszakos és rögtön elkergetné az ír fiút.
Bociszemekkel bámult rám, miközben a karját lengette. Megadtam magam és a kezembe kaptam a telefont.
- Csak akkor, ha nem leszel őrült!- erre bólintott én meg elkezdtem írni a számot. Mi lesz velem...
Kicsit izgultam, de elmondtam Niall-nek, hogy jöjjön át tanulni, mert nem értem a feladatot. Vagyis ezt mondtam volna, de a húgomnak is kell valamit tennie, így azt mondtam neki, hogy Peyton nem ért valamit amit Niall biztos tud. Letettem a telefont és nevetve néztem a szőke lány elképedt arcát. Amolyan "Ez hülye?!" tekintettel ajándékozott meg. Elfutott a fürdőszobába és gondolom megcsinálta a sminkjét. Öt perc múlva csöngettek. Szó szerint kilöktem az ajtón Peyton-t, a kulcsot a kezébe dobtam ő meg ijedten indult a kapuhoz. Ott viszont megállt és visszanézett rám. Megkereste a megfelelő kulcsot és kinyitotta a kaput. Niall mosolyogva lépett be, köszöntötte Peytont-t és megkérdezte én hol vagyok. A húgom furcsán nézett rá.
- Kit érdekel Perrie? Gyere be, segíts nekem a földrajzban! Anglia a szorgalmim, ami javítja az év eleji jegyem majd...- mesélte a tesóm miközben jöttek a ház felé.
- Hát én nem Angliából származok. Írországból, de nem tudhatod.- nevetett a húgomra aki elpirult arccal helyesbített.
Bejöttek a házba. Ott ültem az asztalnál és vártam Peytonékat. Beléptek, ledobták a cipőjük és leültek az asztalhoz.
- Szia Pezz!- köszöntött húgom szőke hercege.
Intettem egyet majd úgy csináltam, mint ha valamit nagyon csinálnák a laptopomon. Közben a tesóm adott nekünk inni, enni meg mindent beszélt össze-vissza. Épp a billentyűzeten írtam és egy kekszet nyújtottam a számba, mikor Niall megkérdezte, hogy én boldogulok-e. Megráztam a fejem, mert a matekban voltak bizonytalanságaim. Először Peyton-on akart túlesni, bár megértem én. A lányt nem lehet lekoptatni, nagyon ragaszkodik a helyes fiúkhoz. Fogott egy nagy lapot és fölnyitotta a laptopja tetejét. Niall diktált neki pár érdekességet, majd a Google-ban kerestek térkép részleteket és képeket. Na meg rámentek a Wikipédiára is. A húgom küldött anyu gépére képeket és átment gyorsan az említett személy dolgozószobájába. Pár A4-es lappal tért vissza amin színes képek voltak. Kivágta őket és a papírra ragasztotta őket. Közben néha hátradobta a haját és itt eléggé leégette magát. Az úgy volt, hogy megint ezt a cselekvést tette, mikor a haja beleakadt egy tollba és a hajkoronájába akadt. Kínosan mosolyogva tépte a hajszállait, míg az íróeszköztől megszabadult. Közben kész lett a szorgalmijuk és Niall áttérhetett rám. Kinyitottam a matek könyvem, amin egy szakadás sem volt. Épp belekezdtem volna a szöveg olvasásába, mikor Peyton elhúzott onnan.
- Te Niall-re hajtasz, ugye?- nézett rám gyanakvóan. Komolyan mondom, elröhögtem magam.
- Mi? Ő? Csak a barátom, én Zayn-t szeretem!- nevettem a buta húgomra. Néha félreérti a dolgokat.
Kuncogva visszamentem az asztalhoz. Nem értem a pitagorasz tételt, bár picit haladtam az anyagban.
- Van egy ötletem! Írd be a Google-t.- utasított Niall.
Végül bediktáltatta velem, hogy: "gimnázium 1. év tananyag". Ráment egy weblapra és az kihozott egy csomó tantárgyat amit mostanában tanulunk. Ráment a matekra és ott az első linkre. Letöltötte a dolgot és megkerestük a mappáimban. Az egész kezdő matek anyag benne volt, aminek örültem, mert megoldásokat is tartalmazott.
- Köszönöm, ez sok segítség!- ugrottam osztálytársam nyakába.
Visszaültem a gépemhez és tanulni kezdtem. Közben Niall hazament én meg magoltam. Peyton halálra unta magát, hiányzott neki Niall, bár ő csak szőke srácnak nevezi. Nem lesz hosszú a szerelme...
Nap végére teljesen kevertem a törit és a matekot. Miután az osztálytársam hazament, csak egy epres sütit majszoltam el, de azt is lassan. Este nem túloztam el a dolgot, rámentem a töri anyagra, letöltöttem és azzal a lendülettel lehajtottam a fejem a laptop billentyűzetére. Hajnalig feküdhettem így, utána fölkeltem a vaksötétben. Kicsit megijedtem, mert félelmeim közé tartozik a sötétség. A laptopom magamhoz öleltem és föllépegettem a lépcsőn a szobám felé. Ott becsuktam az ajtót magam mögött. Az asztalomra pakoltam és minden zuhany és stb. nélkül elterültem az ágyamon. Hajnali háromig aludtam, de fölébresztett az, hogy leestem az ágyamról. Ekkor vettem elő a naplóm és írni kezdtem ezt az egész napot. Kb. egy órája írom, szóval aludnom kéne. Leteszem a füzetet és várom az első igazi tanítási napom.

Állatok! (fölöslap)

Snoopy:
Játékos, barátságos kutya, aki Perrie tulajdona. Imád a labdáért menni, és üldözni a család cicáját.


Lufi:
Ő egy kis törpemalac, aki mindentől fél. Imád lustálkodni, enni.


Nelly:
Nelly a család cicája, aki imád elmászkálni máshova, mert nem fél semmitől!


Tulipán:
Peyton kicsi hörcsöge. Nem szereti a divatot, mert minden ruhát lerág magáról.


Pufók:
Pufók Sierra nyuszija. Nagyon cuki, kicsi vagány állat.

6. fejezet Mozi, hétvééége!

Reggel nem keltett semmi, így normálisan aludtam. Nem vagyok átlagos 10-ig alvó ember, ezért reggel 8:00 körül kinyitottam a szemem. Az ágyam előtti ablakból kinéztem, és a szép napsütéses ősz fogadott. A fák levelei szép színekben pompáztak, és néha a hűvös szélnek köszönhetően lehullottak. Kitakaróztam, és felállva nyújtóztam egyet. Választottam ruhát, fölvettem, és óvatosan lementem a konyhába. Út közben benéztem a szobákba. Anya és apa normálisan aludtak, Peyton szobájában halkan zene szólt, miközben ő nem a legjobb állapotában aludt. A mellette lévő szobában Sierre szuszogott, teljesen kitakarózva. Mint kedves nagy nővér, odamentem hozzá, és visszatakartam, de gondolom úgyis öt perc múlva megint lerúgja magáról. Lent a konyhába mentem, és kinyitottam a szekrényt, ahol fűszerek meg ilyen porok vannak még. Fogtam a kávés dobozt, és tejbe öntöttem. Tettem bele egy nagyon kicsi cukrot, és megmelegítettem a mikróban. Felvettem a dzsekim, a telefonom a zsebébe tettem, és a kezembe véve a kávém, kimentem az udvarba. Gyönyörű udvarunk van, szép fák, sárga levelek... A medencénk mellett két fa van, közéjük egy hintaágy van kifeszítve. Oda leültem, és lassan megittam az italom. Ivás közben rezegni kezdett a telefonom, úgy, hogy majdnem elejtettem a poharam. Niall hívott.
- Szia, ilyen korán fönt vagy?- mondtam a telefonba, és mosolyogva hátradőltem.
- Igen, ilyen fajta vagyok. Úgy látszik te is.- hallottam a hangját.- Akkor ma mozi a többiekkel?- kérdezte.
- Aha. Már várom. Egyébként tegnap este játszottatok?- kérdeztem és utána ittam a poharamból.
- Igen, egy kicsit. Jaj, ne...- sóhajtott.
- Mi a baj?
- Itt az öcsém, reggelit kell csinálnom neki. Mentem, szia!- köszönt el. Kinyomtam és tovább ittam.
Előjött a kutyám a kutyaházból, és megcsóválva a farkát, rám ugrott. Gondolom játszani akart, ezért a földre tettem az üres poharat, és elkezdtem keresni a labdáját. A kapu mellett meg is leltem, ezért fogtam, és az udvar közepére futva eldobtam. A kutya utána szaladt. Elképesztően édes volt! Így dobáltunk egy sort, de a labda a hideg vízű medencébe esett, és egyikünk sem szeretett volna utána menni. Mivel nagyon szaladgálós kedvében volt, gondoltam elviszem sétálni a közeli kutyaparkba. Ott nagyon sok kutya szokott lenni, reggel-este. Bementem a házba a pórázért, és egy kis cetlire írtam a következőt: "Elvittem Snoopy-t /kutya neve szerk./ sétálni. A kutyaparkban leszek. Puszi: Perrie " Kitettem az asztalra, fogtam Snoopy piros pórázát, a nyakörvére csatoltam, és kiléptem a kapunk. Mire elértünk a parkba, elég sok kutyát megugatott. A parkban sok pad volt, az egyikre leültem, és eleresztettem a kutyám. Okos, nem szalad el soha. Mellém egy lány ült. Jade!
- Szia!- köszöntem neki. Visszaöszönt, és innen tovább beszélgettünk. A kutyája nagyon cuki volt, egy kis beagle. Happy (a kutya) sajnos nem olyan okos, így nem engedhette el.
Jade hamar elment, mert valami kutyasulinak a bemutatójára készült. Mármint, hogy megnézze viheti-e oda a kutyáját. Elköszönt, és elment egy másodperc alatt. Sokat szaladgáltam Snoopy-val, eléggé kimerültem, és már kilenc óra volt, ezért tipliztem haza a kutyámmal. Anya már kitette a finom reggelit, ezért odamentem hozzá, és jó reggelt kívántam, majd megköszöntem neki a magazinom. Leültem a helyemre, és enni kezdtem a rántottám. Peyton már kisminkelve, divatos cuccokban ült. Ha tudná, hogy hajnalban hogyan láttam...

A ruhám :))

Miután megettem mindent, küldtem egy gyors SMS-t a fiúknak és El-nek, hogy mikor megyünk a moziba. Gyorsan kaptam egy választ. Fél tízkor lenne jó elindulni, majd Harry nővére (Nem Gemma, hanem Lou) elvisz minket. Legalább megismerek egy harmadik Styles-t. Meg még van egy kisbaba... Mentem a fürdőszobába, és gyorsan megmostam a hajam. Kicsi sminket tettem magamra, és átvettem egy szebb ruhát. Persze nem olyan bálost, csak valami jobbat. Félkor lefutottam a kapuhoz, és megírtam a címem Harry-nek, mert ugye ő mondja meg hova menjenek "beszedni" minket. Pár perc múlva csöngettek. Kinyitottam a kaput, és hirtelen Zayn volt az akivel szembe találtam magam. Köszöntem neki, majd bementünk a kocsiba.
- Szia, Lou!- köszöntem Harry nővérének.
- Szia! Akkor mehetünk?- kérdezte.
Mindenki bólintott.
A PLÁZÁNÁL
Kiszálltunk, és bementünk az épületbe. Lou is velünk ment, de ő a pénztárnál elvált tőlünk, és indult a ruhaboltokba. Beálltunk a sorba, és mikor a végére értünk, kértünk hét jegyet. Vettünk popcornt és kólát, majd mentünk a terembe amit az őrök mutattak meg nekünk. Bementünk, és tapasztaltuk, hogy elég sokan vannak. Leültünk a megadott helyeinkre. Kikapcsoltuk a telefonjainkat, és beszélgettünk még egy kicsit. Hamar elsötétedett a terem, mi meg a vászonra szegeztük a tekintetünket. Kihozták a logókat és reklámokat, utána indult a film. Tényleg vicces volt, már az eleje is. Sajnos volt benne egy szomorú rész is. Meghalt egy kutya, és mivel nagyon kötődök az állatokhoz, főleg a kutyákhoz, elkezdtem könnyezni. Már csak film volt, akkor is. Ekkor a mellettem ülő Zayn adott zsepit, mire kicsit jobban lettem. Nem a zsepi miatt, Zayn miatt.
- Ennyire meghat?- mosolygott. Bólintottam, mert inkább a filmre figyeltem, mint a beszédemre.
Az is elég vicces volt, mikor elkezdtem mondani, hogy "Igen, öljétek meg a kutya gyilkosát!". De persze az a szereplő megmenekült... Igazástalan volt a rendező!
Közben megettem a nagy menüm, és a felét Niall nachosának. Nem volt baj, hogy csípős volt, éhes voltam és kész. A film végén felkapcsolódtak a lámpák, és nyújtózkodva álltam föl. A folyosón kidobtuk az üres poharakat és hasonlókat, de nem szerettünk volna hazamenni, így megbeszéltük, hogy most Burges King-ben eszünk ebédet. Küldtem SMS-t anyunak, aki engedélyt adott rá. Nem volt nagy sor, ezért rögtön rendeltünk. Én csupán egy hamburgert kértem, tele voltam mozikajákkal. Nem ültünk le evés közben, inkább körbesétáltuk a plázát. Egyszer támaszkodtunk meg a szökőkútnál, de mentünk is tovább. Niall és Louis meg állandóan ejtették le a sültkrumplijuk, ezért a padlónak is maradt ebéd. Az elmondásuk szerint... Miután megettünk mindent, mentünk megkeresni Lou-t. Egy ruhaboltban volt, és elvitte a fiúkat, de Eleanor és én maradtunk. Elővettem a kuponokat, és megnéztem, hogy az első milyen márkára ad akciót. Ahogy elolvastam, indulni akartam, de még sosem jártam ebben a plázában, így nem tudtam merre induljak. El vezetett a bolthoz, mert már kiismerte a helyet. Bementünk. Elmentünk az akciós sorra, ahol sok vásárló nézelődött. Mi is próbálgattunk pár darabot, és végül egy farmerrel indultunk ki az üzletből. Volt még egy kuponom. Abba a boltba is bementünk, fogtuk a kuponokat, és megvásároltuk a tetsző ruhákat magunknak. Kint még vettünk egy nyalókát, mert volt rá pénzem, és valami édességre vágytam. Mentünk a szatyorjainkkal, és még épp elértük a buszt. Fölszálltunk rá, és jegyeket lyukasztottunk.
OTTHON
Beértem a házba, és vidáman vettem le a cipőm. Az asztalra tettem. Peyton oda pattant, és mindegyik zacskóba belenézett. Vidám mondogatta, hogy "Megvan, oké. Ez is megvan, király!". Végül a kezembe nyomta, és unottan ment a szobájába. Ő a zacskók hangjára rögtön eljön onnan ahol épp van. Fölmentem Eleanor barátnőmmel a szobámba, és kinyitottam a íróasztalom szekrényét. Minden tancucc van benne, könyvek, füzetek, a tolltartóm... Hétfőn már rendes tanítás lesz, ezért gondoltam, hogy kicsit tanulok, és akkor kapok jó pontot. Viszont ahogy elolvastam az órarendben az első rublikában a matek szót, rögtön ledobtam a könyveim. Inkább tanulok vasárnap, az egy szabadnap. Sose szerettem a matekot, és nem is fogom. Csak töriből és kémiából vagyok jó, másból négyes vagy rossz. Hirtelen lábak menetelét hallottam a lépcső felől, így automatikusan odapillantottam. Snoopy volt aki a kis mancsaival topogott. Bejött a szobámba és El mellé ugrott. Eleanor imádja a kiskutyám, ezért azt se bánja, ha a kutya "ad neki egy puszit". Nevetve simogatta meg.
- Jövő hétvégén átjössz?- kérdezte, miközben a kutyát simította a kezével.
- Persze, de holnap tanulok. És ma nem maradsz vacsira? Egyszer jó lenne.- ültem az asztalomra, és lóbálva a lábam pillantottam a szőnyegre.
- De. Persze, ha nem baj.- mosolygott. El mindig figyel másokra is, ez az egyik kedvenc tulajdonságom benne.
Bólogatva álltam a lépcső tetejére, és elkiáltottam magam anyunak.
- JÓ, AKKOR TÍZ PERC MÚLVA VACSORA!-kiáltotta, hogy én is halljam.
Még visszaadta nekem a magzinom, amit tegnap odaadtam neki egy napra. Utána megmutattam neki a törpemalacunk, aki nem bírja a hideget, így a konyha melletti radiátor mellett van egy kis pokróc, azon pihen. Nagyon lusta, sosem jön el arról a helyről, csak akkor, ha nyílik az ajtó, és azt hallja. A macska meg mellette szokott nyávogni, meg aludni. Egész jó kis barátok. Adtunk nekik is vacsorát, aminek nagyon örültek. Tiszta állatkert a házunk. Van Snoopy, a kutya, Lufi a törpemalac, Nelly a macska, és Peyton tart magának egy kis fehér hörcsögöt. Tényleg! Nagyon édes kis rágcsáló, de Peyton még azt se engedi, hogy bárki megnézze. Nagyon szeret gondoskodni róla, csodálkoztam is mikor megkapta, és TÉNYLEG foglalkozott vele nem úgy, mint a régi macskájával, Fashionnal (?). Viszont mikor én kikönyörögtem Snoopy-t az állatmenhelyről, rögtön ő is akart valamit, amiről gondoskodhat. Először azt mondtam neki, hogy töltse le a Sims nevű játékot, de erre dünnyögve folytatta a nyafogást. Mikor megkapta Tulipánt (pár fokkal normálisabb neve lett) akkor tényleg vett neki kaját, tisztította, cserélte a vizet a kis vizeskupakban, és foglalkozott vele. A szülinapjára kapta, és az állatka most nyolc hónapos. Csak akkor látom, ha Peyton nincs otthon, és bemegyek a szobájába. Az ágya mellett van egy kicsi szekrény, azon egy ketrec, abban Tulipán. Peyton egy divatmániás, rózsaszín hercegnő, de ha valakivel foglalkoznia kell akit szeret, azzal tényleg törődik, és nem hazudik. Egyszer fogott egy rózsaszín anyagot, és fél óra alatt vart egy ruhát a hörcsögnek. Persze az rögtön szétrágta, de akkor is az számít, hogy Peyton dolgozott csak azért, hogy valaki akit szeret, jobban legyen (jobban nézzen ki). Ez tőle nem megszokott. Térjünk át Sierra húgomra. Neki egy nyuszija van, azzal törődik. Vág neki répát, vizet ad neki... Egyszer mikor táborban volt, Peyton kifésülte a nyuszit, és masnit tett rá cellux segítségével. Édes pofija lett, de Sierra nem örült neki annyira. Gondoltam csinálok egy külön lapot a naplómban az állatainkról, ezért oda kell menni a cuki képeikért! Sierra nyuszijának Pufók a neve.
Pár perc múlva menni kellett enni, ezért le is ültem a helyemre. Mindig van egy fölösleges hely, ahova senki sem ül, azt a helyet pedig Eleanor foglalta el. Anya nagyon próbálta kihozni a maxumumot magából, hisz vendégül látott egy plusz lányt is. Kitette a levest. Mindenki mert magának, és fogta a kanalát, majd enni kezdett. Utána pizza volt, mert anyu ma azt sütött. Semmi fagyasztás, csak tészta és munka.
- Ez nagyon finom.- mosolygott El. Peyton elismerően bólogatott, pont ahogyan én. Anya isteni vacsit csinált.
Hoztam inni kólát, és tök jól elbeszélgettünk. Anya csak El-t kérdezgette, a jegyeiről, szüleiről, programjairól... Foghatott volna jegyzetfüzetet is... Evés után El elkezdett sietni, megköszönte a kaját, és indult haza. Miközben anya mosogatott, én mellé álltam. A pultra támaszkodtam, és úgy figyeltem a mosogatást. Beszélt nekem Eleanor-ról, hogy szerinte milyen kedves lány, meg milyen okos lehet... Örülök neki, hogy így megkedvelte a barátnőm.
Mivel láttam, hogy nehezére esik a mosogatás, fogtam a poharakat és elkezdtem súrolni őket egy szivaccsal. Mikor befejeztem kimentem a kutya tápjáért. Kiöntöttem neki vacsora gyanánt, utána meg fölmentem a szobámba. A fülembe tettem a fülhallgatóm, és a másik felét a telefonomhoz kapcsoltam. Indítottam egy zenét, közben meg fogtam egy könyvet. A címe "Nem találom a helyem..." volt. Megfordítottam és elolvastam a tartalmát. Van egy lány (Lily), aki egy fiú testvére. A fiú híres énekes, ezért lányok milliói imádják. Sajnos Lily-t csak a hírnév miatt szeretik, ezért szomorú lesz. Egyedül marad, a szülei sem foglalkoznak vele. A testvére eléggé nagyképű, és nincs senkije. Egy tánctáborba megy, mert imád táncolni, de ezt senki sem tudja. A táborban megismer egy lányt meg egy pasit. A barátjai lesznek, de a csaj meg a pasi összejönnek. Lily ezért megharagudik rájuk, és elindul oda, ahova az útja vezeti. Megtalálja egy árvaház, befogadják, és egy szobába kerül egy nagyon kedves lánnyal, Katy-vel. Mindketten táncolnak, és megtetszik a mozgásuk az egyik ott dolgozónak, akinek a tesója egy tehetségkutató zsűrije. Elintézi, hogy a lányok mehessenek a következő szériába. Megnyerik az első helyet, és híresebbek lesznek Lily tesójánál.
Röviden ennyi. Mivel már elég régen kaptam és még sosem olvastam el, gondolotam neki állok. Kinyitottam, majd lesimítottam az első lapot. Annyira szomorú volt. Lily egy nagyon aranyos, okos, ügyes lány, de a szülei nem figyelnek rá! A testvére meg annyira buta, ronda (a leírás szerint)... Tovább olvastam. Nagyon tetszett! Miért nem olvastam soha? A keresztanyukám mindig hoz nekem ilyen könyveket karácsonyra, nem is egyet, de én sose olvasok bele egyikbe sem. Még volt körübelül hét könyvem tőle, ezért lesz mit olvasnom. A többinek is megnéztem a hátulját, és kijelenthetem: nagyon szuperek! Miután elolvastam a könyvem első fejezetét, mentem zuhanyozni. Felvettem a pizsamám és elkezdtem gondolkodni. Én is írhatnék könyvet... Bármilyet. Szólhatna bármiről.. Én határoznám meg, hogy mik történjenek. Nos, ezzel a gondolattal fogtam a laptopom, és nyitottam meg a Word nevű programot. Nyitottam új fájlt, de előtte megnéztem az online játékot, hátha a srácok fönt vannak. Nem voltak, így elkezdtem írni a "regényem". Egy csajról szól majd, az tuti. Már sok ötlet keringett a fejemben. Legyen valami vámpír? Nem, túl horror. Legyen szuperereje? Ez nem sci-fi. Öljön meg embereket miután megalázták, majd törje ketté az ajtót, miközben rendelkezik egy nem normális anyával? Túl Carrie sablon (jó, ez az ötlet már az unalom szüleménye volt.) Akkor horror, TUTI nem lesz. Valami szerelmes? A csaj találkozzon a fiúval a buszon, aki átengedi neki a helyét, beleszeret, de soha nem látja többé, csak az utolsó kettő lapban? Túl.... Hülyeség. Egy virágos réten szaladjanak egymás felé? Túl csöpögős... Aha! Legyen az, hogy egy lánynak betegsége van, emiatt mindig elfelejti ami tegnap és azelőtt történt? IGEN. Ez nem horror, sablon, csöpögős, vagy szimpla hülyeség! Elkezdtem írkálni a jegyzetbe. Holnap úgyse kell korán kelnem, így jó sokáig fönt maradtam. Mikor már írtam két fejezetet akkor úgy éreztem kimerültem, így lecsuktam a laptopom és mentem zuhanyozni meg fogat mosni. Lefeküdtem, de előtte még hallgattam egy kicsit zenét. Igazán sötét volt, amitől megijedtem. Már épp egy jó álmom közepén tartottam, mikor fölriadtam. Nem az álom miatt. Az órámra néztem, ami szerencsére villogtatta a számokat, így láttam az időt sötétben is. Hajnal volt. Egy villám ébresztett. Ne! Vihar lesz... De van ennél rosszabb: én vagyok a soros a bepakolásban. Mikor kint eső van, mindig aki soron van az bepakolja a száraz ruhákat, behívja a kutyát és ilyesmik. Félek a sötétben, így alig álltam föl, máris visszafeküdtem. Mennem kellett, ezért lassan, de fölálltam. Nyikorogni kezdett a padló, én meg majdnem felsikoltottam. Fogtam az ágyamra dobott meleg pulcsim és magamra húztam. Elvettem az íróasztalomról a körzőm és lemerészkedtem. Kinyitottam a bejárati ajtót és reszketve mentem ki az esőbe. Fejemre húztam a kapucnim és kifutottam. Közben a kutya a lábam között merészkedett be, én meg mentem a száraz ruhákoz (már nem voltak túl szárazak...). A kezembe fogtam őket és visszamentem a jó meleg otthonba. Az asztalra pakoltam, és visszamentem a szobámba. Magamon hagytam a pulcsim és úgy takaróztam be. Alig tudtam aludni, mert minden villám fölébresztett, meg az eső is kopogott az ablakomon. Fogtam a párnám és a fejemre tettem, hogy ne halljak semmit. Végül el tudtam aludni, nagyon nehezen.

1DDay:D!!

Bocs, de ezt ki kellett írnom :D nem bírom tovább, 00:30-nál :(:D

5. fejezet Meki, Ashley nem is olyan rossz... szept.5.péntek

Ez a rész kicsit rövid lesz ...
Kedves Naplóm!! Reggel a telefonom elindította az általam beállított zenét, mire kipattantam az ágyból. Lefutottam a lépcsőn, és köszöntem a szüleimnek, meg a testvéreimnek (Peyton persze nem viszonozta). Kinyitottam a hűtőt, és belenéztem. Kivettem a tegnap megmaradt húst, mikróba tettem, és mikor elkészült, megettem reggeliként. Finom volt, utána mentem zuhanyozni meg mosakodni. Fölvettem az első ruhát, ami a kezem közé került, és egy kicsi sminket is föltettem. Átfésültem a rózsaszín tincseim, majd letopogtam a lépcsőn. Fogtam a táskám, és kimentem a kocsihoz. Nem volt meleg kint, viszont hideg sem. Pont megfelelt a pólóm. Jött apa, kinyitotta az ajtókat, és beugrottunk az autóba. Elővettem a telefonom, megnéztem jött-e valami üzenetem, vagy esetleg hívásom, amíg a nagy eszemmel kint hagytam a medence melletti asztalon. Szerencsémre nem esett este eső, így a telefonom megmenekült. Nem vízálló (sajnos), így egy percig sem bírta volna. Nem volt semmi értesítésem, hisz ki hívna? Maximum El, anya, vagy apa. De a szüleimmel egy házban voltam, így El volt az utolsó aki hívhatott volna. Majd elkérem az osztálytársaim számát, hátha hívnak. Közben bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és miközben valaki szólózott, én elmobiloztam. Mikor a sulihoz értünk, El fogadott mosolyogva.
- Jaj, szia! Mindjárt csengetnek, menni kéne!- hadarta. Eltettem a fülhallgatóm, és megnéztem a telefonomon az időt. - Jó reggelt!- nézett el a vállam fölött Eleanor, apura mosolyogva.
- Szia Eleanor!- köszönt vissza apa, majd bementem a barátnőmmel a suliba.
Fölmentünk a lépcsőn, és a fiúk fogadtak, elég vidáman. Gondolom a tegnapi játék. Így már érthető, hogy miért emelgetnek, ölelnek, és gratulálnak ezer irányból.
- Nem volt nagy ügy. Egy ilyen régi játékos, mint én, már ért ehhez.- vontam meg a vállam. Hazugság, hazugság mindehol.
A padomhoz mentem, kipakoltam, és El mellé mentem. A padján ült, éppen a mobilját nyomkodta. Látta, hogy ott vagyok, ezért arrébb csúszott, én meg mellé ugrottam.
ÓRÁK UTÁN, EBÉD
Összepakoltam, és leadtam a pénzt, amit az edzésekre kellett hoznom. Pom-pom, francia szakkör, meg ilyen általános dolgok. Az egész osztály egyszerre futott az ebédlőbe. Azt hallottam ma valami isteni kaját lehet venni, de én hoztam, mint a többiek. Mert úgy van, hogy magunknak hozunk ebédet, viszont, ha nem otthon akarunk ezzel foglalkozni, vagy inkább venni szereténk, akkor a pulthoz állunk, és pénzért vásárolunk kaját. Szerintem praktikusabb a behozás, de mindenki a szíve szerint dönt. Leültünk az asztalunkhoz, és mindenki fogta az ennivalóját, majd enni kezdett. Elővettem az alufóliába csomagolt, nem túl ételnek, főleg nem ebédnek nevezhető szendvicsem, majd elgondolkoztam azon, hogy rossz ötlet volt tegnap elhalasztani a finom ebéd elkészítését. Szomorúan haraptam bele, és figyeltem a többiek beszélgetését.
- Mi a baj Perrie?- fordult felém Niall.
- Nincs normális kajám. Neked van?- csillant föl a szemem. Megrázta a fejét, de akkor láttam rajta, hogy valamit nagyon tervel.
- Elmehetnénk így pénteken, mind a mekibe. Jó lenne.- javasolta.
Elővettem a pénzem, ami nem volt túl kevés, így azt gondoltam, majd elég lesz egy Happy menüre. Én azt imádom, mégsem vagyok gyerek! Szóval megbeszéltük, és miután befejeztük az evést (igen, kaptam Eleanor-tól egy kis kaját. Komolyan: egyszer Niall ad nekem, majd El. Vissza kéne fizetnem...) mentünk a terembe a cuccainkért. A vállamra vettem a táskám, és mentünk le. A suli belvárosban van, ezért közel minden gyorsétteremhez, üzlethez. Gyorsan előkaptam a mobilom, és hívtam anyut, hogy mehetek-e enni. Szerinte klassz ez a beilleszkedés, szóval megengedte. Mentünk is, és a legközelebbi mekibe bementünk. Imádom az illatát. Olyan finom, hogy rögtön megkívánom. Beálltunk a sorba. Előttünk kettő lány állt, akik először lenézően néztek a csajokra, de végül meglátták a fiúkat. Elég volt Harry-nek mosolyognia egy kicsit, máris előre engedtek minket. Furcsa volt, de előbb kérhettünk. Az eladó teljesen összezavarodott, a végére inkább egy másik embert hívott, és levéve a munkás sapkáját ment hátra. Szerintem sírni, vagy ilyesmi.
- Mit kértek?- kérdezte az előrehívott ember. Összenéztük, és úgy gondoltuk ez a pasi szimpatikus, így nem kergetjük az őrületbe.
Sorban elmondtuk amit kérünk, és kifizettük. A meki ma jól járt, főleg azért, mert az unalomban Louis és Niall fogadtak. Niall vett öt sajtburgert, amit most meg kell majd ennie, sültkrumplival, kólával. Fogtam a tálcám, és egy asztalhoz leültem. A fiúk hoztak széket más asztaloktól, így az egész osztály elhelyezkedett. Mindenki kinyitotta a menüjét, és mikor tapasztalták a finom illatát, rögtön elkezdték enni. Ashley nem is volt olyan rossz... Mellette ültem, és jól el lehetett beszélgetni vele. A másik oldalamon Eleanor volt, aki a telefonjával volt el. Louis mellette, aki gondolom lediktálta neki a számát, mert Eleanor a névjegyzékekbe írta a számokat. Én az igazat megvallva, nagyon örülök, hogy El ennyi időt tölt Louis-al, remélem majd járni is fognak. Valamikor... Teljesen összeillenek, nevetnek együtt, pedig El nem az a beszélős lány. Inkább hozzám ragaszkodik, hisz ő a legjobb barátnőm, (Ha mondhatom ezt) én húztam bemutatkozni a fiúkhoz. Meglett az eredménye. Mikor újra Ash felé fordultam, láttam, hogy még mindig nekem beszél, pedig elfordultam. Azért nem volt olyan kibírhatatlan. Igazán kedves, csak eddig nem mutatta ki. Azért remélem nem lopja el Zayn-t. Gondoltam majd otthon felhívom Gemmát, és helyzetjelentést teszek neki, de nem bírtam ki. Fölálltam az asztaltól, távolabb mentem, és tárcsáztam. A fal felé fordulva vártam, hogy felvegye.
- Igen?- hallottam a hangját.
- Én vagyok az, Perrie. Gemma, figyelj! Ashley, tudod az a csaj, nem is olyan szörnyű! Csak Zayn-t ne lopja el..- mosolyogtam, bár tudtam, hogy nem látja.
- Ez szuper!- nevetett.- Még jó, hogy nem Harry....- folytatta vidáman.
- Miért? Egyeltalán honnan ismered?- döntöttem meg a fejem, és gondolkoztam.
- Ja, ő az... Izé.- motyogott.
- A barátod?!- kérdeztem.
- Mi?! Dehogy, az öcsém miért lenne a pasim?!- kérdezte egyre hangosabban. Szóval testvérek! Nem is tudtam... Harry Styles, Gemma Styles... Igazán kivehettem volna belőle.- Hát ez. Nekem mennem kell, megyek haza. Utálom a tanulószobát.. Szia!- köszönt el, majd lerakta a telefont.
Eltettem a telefonom, és visszaültem a helyemre.
- Harry, Gemma a tesód?- kérdeztem az előttem ülő Harry-től.
- Igen. Meg még Lux meg Lou is. Négyen vagyunk.
- Nem tudtam. Gemma igazán jó nővér lehet. Gondolom... Nem lehet szörnyű...-gondolkoztam hangosan.
- Nem is az.- válaszolt Harry.- Főleg, ha helyetted is házit ír, és elég neki egy kis gumicukor fizetés képpen.- nevetett.
Én is nevettem, utána Ashley felé fordultam. Beszélgettünk, persze olyan témákról, mint például a pláza, divat, meg olyan Ashley féle dolgok. És bár nem nagyon értettem néha, akkor is figyeltem. Végül adott a táskájából kuponokat. Nem tudtam mit tegyek velük. Sose járok vásárolni, de majd holnap Eleanor-al mozi után benézek a plázába.
Eltettem a kuponjaim és mivel vége volt az evésnek (kivéve Niall helyzetében. Ő Louis-al ott maradt, és sajtburgert evett) fogtam a táskám, és Eleanor-al elindultunk haza. Mindig hazamegyek vele, ő nálunk marad egy kicsit, és vacsi előtt pár perccel hazamegy. Ez a redszerünk.
Amikor a kapunk elé értünk, előkutattam a kulcsom a táskámból, bementem Eleanor-al. A kutyám már vidáman várt, viszont a macska tovább aludt egy bokor alatt. Bementem az ajtón, és anyu volt az első akit megláttam. Mindig egy órával előbb otthon van, ugyanis neki így van a beosztása a munkahelyén (valami cukrászos dolog). Apu szinte soha nincs otthon. A hajókon ilyen szakács szerű ember.
 Köszöntem anyunak és ledobtam a táskám az ajtó mellé. Épp sütött-főzött, mint mindig. Már kész volt egy tálca süti, ezért vettem, és megkínáltam vele El-t is. Fölmentünk a szobánkba, és folyamatosan a szánk alá tartottuk a kezünk evés közben, nehogy összemorzsázzuk a szőnyeget. A szobámban az íróasztalomon egy magazin várt. Megjött az új szám a kedvenc magazinomból. Széttéptem a csomagolását, és kivettem a hozzá járó ajándékot. Nyaklánc volt, nem nagyon érdekelnek az ilyenek. Félretettem, és kinyitottam. Átnéztem a lapjait, és nagyon örültem neki. Anyu mindig megveszi, így majd megköszönöm neki. El mellé ültem az ágyam szélén, és együtt néztük tovább. Lapozgattuk és olvastuk. Mivel nekem mindig meglesz, ezért El-nek adtam, hogy majd olvassa. Holnap majd találkozunk és átadja. Vacsi előtt oda is adtam neki, fogta a táskáját, és ment haza. Addigra már vacsora idő volt, így lementem és leültem az asztalhoz. Anya merített levest, amit megettem, és utána mentem a konyhába készíteni az ebédem. Most nem lesz olyan rossz, szóval valami jobb dolgot próbálok csomagolni magamnak. Először Eleanorra és Niall-re gondoltam. Mindig nekem adták ha még a vett szendvicsük nem is, a csokijukat igen. Szóval betettem egy zacskóba egy csokit, mert azt El szereti, meg egy gumicukrot, amit Niall kedvel jobban. Majd jött az én ebédem. Benéztem a hűtőbe. Vettem vajat, sonkát, zöldségeket. Csináltam egy finomnak tűnő szendvicset, magamnak is tettem gumicukrot, meg ha még pluszban megéheznék, betettem a sütiből amit anyu csinált ma. Átfóliáztam, zacskóba tettem, és a táskám egy üres részébe raktam. Fölmentem a szobámba, és még gyorsan fölnéztem Facebook-ra, hátha beszélhetek pár sort valakivel. Egyedül a fiúk voltak fönt, így nem zavartam őket, mert gondolom játszottak. Kiléptem és mentem a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam, és mentem az ágyamba. Anyu kimosta a takaróm, így nagyon jó illatú volt. Elalvás előtt még elgondolkodtam Ashley helyzetén. Mi legyen vele? Hová tegyem? Olyan kedvesnek tűnik, de lehet, hogy csak csapdába csal. Sok ilyen könyv és film volt. Sokat elmélkedtem, mire választottam. Még nem nézem teljes barátnőmnek, hanem jóban vagyok vele, így bármikor bűntudat nélkül faképnél hagyhatom. Nagyon aggódtam miatta, de remélem nem annyira kétszínű. Miután ezt eldöntöttem, elaludtam.

4. fejezet Avatás, utálom Ashley-t! szept.4.csütörtök

Reggel El ébresztett. Már el volt készülve, a hétköznapi ruhájában volt, ki volt sminkelve, meg volt csinálva a haja. Rápillantottam az órára. Még csak reggel 5:00 volt.
- Megőrültél? Még nagyon korán van! Alszok...- takaróztam vissza, de El nem hagyta ilyen könnyen magát. Addig próbált a kezemnél fogva kihúzni az ágyból, hogy végül sikerült neki. Elégedetten állt meg előttem, én meg úgy éreztem, ha kell akkor a padlón is elalszok.
Nem tehettem. Inkább fölálltam, és hagytam, hogy Eleanor kiadja nekem az utasításokat. Szóval elkészültem, és végignéztem magamon.
- Ez nem is az avatásos ruhám...- mondtam furcsa arccal. El elmagyarázta, hogy majd a suli lányöltözőjében átöltözünk, mert így nem mehetünk iskolába. Lementünk, reggeliztünk, és csak akkor jöttem rá, hogy még korán van. Volt két óránk, hogy kezdjünk magunkkal valamit. Unalmunkban beszélgettünk, fotóztunk, és már vagy ötödszörre reggeliztünk. Sok idő volt, de eltelt az idő. Mind két aranyos diáklány, úgy álltunk az ajtóban, mikor anya lekászálódott a lépcsőn.
- Már kész is vagytok? Wow...- ment a konyhába, előkészíteni Peyton, Sierra és az én ebédem. Ekkor jöttek le a húgaim.
Peyton-t még sosem láttam ennyire... furcsának. Mindig sminkeli magát, most még szájfény se volt rajta. Mindig gyönyörű egyenes a haja, most olyan nagyon kócos volt. Mindig a legújabb trendeknek megfelelően öltözik, most egy nyúzott pizsama volt rajta. Mintha nem is ismerném. Mindig tíz perccel később kelek fel mint ő, mert neki meg kell csinálnia a sminkjét, ruhát kell választania, és ki kell vasalnia a haját. Mire én felkelek, ő szalonképes. Most nem így volt. Nem bírtam visszafolytani a nevetésem, mert elég viccesen nézett ki.
- Szia Peyton, kell új profil Face-re?- nevettem, mire Peyton megfordult, én meg lefotóztam a telefonommal.
- Nehogy bárhova föltedd!- sikította. Komolyan, még a kutya is nyüszített, mikor meghallotta Peyton szinte még rekedt hangját. El is tátott szájjal figyelte.
Peyton meg se reggelizett, már ment föl, hogy ne nézzen ki olyan rémesen. Mikor öt perc múlva visszajött, újra a régi volt. Azért megmaradt a kép a telefonomon. Majd ha szomorú leszek, megnyitom, és biztos rám tör a nevetés.
SULIBAN
Már sok diák nagyon izgult az avatás miatt, pont ahogy mi. Bementünk az osztályba. A lányok már beszéltek a ruhájukról, a fiúk meg szokásosan elvoltak valami telefonos alkalmazással. Hát igen, fiúk. Még egy hangyával is jól szórakoznak...
Lepakoltam a padomhoz, és mentem Eleanor-al az öltözőbe, átvenni a vásárolt ruhám. Még nem jártam a gimi öltözőjében, így nem tudtam hogy lesz. Általánosban bementünk, és néhány székre tettük a cuccunk. Most nem így volt. Be szerettünk volna menni, de zárva volt. Mentünk a portára, hogy szóljunk, válaszképpen meg egy kártyát kaptunk, amin adatoknak kellett volna szerepelni. Megtudtuk, hogy ki kell tölteni, ezért kaptunk egy tollat és válaszoltunk a kérdésekre:
Név: Perrie Edwards
Azonosító: 6742
Osztály: 9.a.
Aláírás: Perrie L. Edwards 
Szóval ezeket ide kellett írni. Ha szeretnék, majd teszek a kis üres részre képet magamról, de az nem kötelező. Szóval volt rajta egy vonalkód szerű rész, és azt majd a kilincs világító részéhez kell érinteni. Így nyílik az ajtó, a szekrényt meg ki lehet nyitni, mert nincs bezárva. Mentünk öltözni, az öltöző előtt meg sok lány toporgott, meg nyomogatta a kilincset ész nélkül. Szóltunk nekik, hogy kell egy kis kártya a nyitásához, azok meg mentek boldogítani a portát. Bementünk, és kiválasztottunk egy-egy kis szekrényt. Kinyitottuk és belepakoltuk a cuccunk. Átvettük az avatásos ruhánk, mentünk a mosdóba, megcsináltuk ott a hajunk, és a sminkünk, mert ott volt tükör. Mikor készen lettünk, bezártuk a kis szekrényünk  és mosolyogva mentünk az osztályba. A kezünkbe fogtuk a (hétkönapi) ruhánk, mert azzal mentünk az avatásra. A fiúk már öltönyben voltak, ami történetesen jól állt rajtuk. A lányok már készen voltak, és többen dícsérték a hajam (mert ugye rózsaszín...). 
- Wow, Perrie!- lépett hozzám Zayn.
- A hajam, ugye? Kicsit rosszul áll, de elfogyott a sampon otthon, és nem tudom kimosni... Nagyon gáz...- sóhajtottam, Zayn meg mosolyogva rázta meg a fejét.
- Szerintem szép vagy. Jól áll neked.
-Ohh...- mosolyodtam el, és kínosan elnevettem magam.
- Sőt, olyan jó, hogy szeretnék képet csinálni veled.- vette elő a telefonját. Beállította időzítőre, és megtámasztotta a padon. Amíg az pittyegett, Zayn átkarolt, én meg belemosolyogtam a telefon kamerájába.
Utána Zayn ment, és megmutatta a képet a fiúknak. Jade, Jesy, és Leigh lépett hozzám.
- Mi is lőhetünk veled fotót?- mosolygott Jesy.
Bólintottam, Jesy odaadta a telefonját, én meg lefotóztam magunkat. Amúgy Zayn, meg a csajok is átküldték email-ben a képeket, szóval kinyomtattam és beragasztottam a képeket. Nekem tetszenek.
Egy idő után belépett az ofő, és elcsendesített minket. Leültünk, a tanár meg mondta, hogy ahogy becsengetnek, megyünk le a kapuhoz, és indulunk. Addig bármit csinálhattunk. El odajött hozzám, felült a padomra, és megkérdezte mit csináljunk.
- Nem tudom... De tényleg jó a hajam? Mert a lányok, és Zayn is ezt mondták...-motyogtam, mert tényleg meglepett, hogy Zayn-nek tetszik valami rajtam.
El inkább leugrott a padom tetejéről, és mellém guggolt.
- Figyelj. Te segítettél nekem, hogy bemutatkozzak Louis-nak. Most veled odamegyek a fiúkhoz, hogy beszélgess a hercegeddel.- nevetett.
Meglepődtem Eleanor-on. Fogta a karom, és odahúzott a fiúk padjához. Hirtelen egyszerre néztek ránk. Mind a padon ültek, El odament Louis-hoz, és felült mellé a padra. Úgy gondoltam, én meg majd Zayn mellé ülök, de akkor Ash ugrott oda. Hogy mi? Úgy tett, mint ha nem is látna.
- Bocsi, ide szerettél volna ülni?- mosolygott rám.
- Igen.- mondtam hálásan.
- Nos nem baj.- nevetett. Ash ilyen gonosz lenne? Pedig nekem szimpatikus volt. Nos, abban a pillanatban változott a véleményem.
Csak ott álltam, mint egy hülye, az oda érkező lányok meg együtt nevetgéltek és susmorogtak, gondolom a fiúkról. El gondolom tett volna valamit, de nem tudott segíteni. Szomorúan akart volna leszállni a padról, de eltátogtam neki, hogy nem kell. Gyorsan egy műmosolyt erőltettem az arcomra, és megkérdeztem a tanárt, hogy kimehetek-e a folyosóra, mert a szekrényemben felejtettem valamit. Nem így volt, maximum az esélyem Zayn-nél... Na azt ott felejtettem. Szóval éppen dúltam-fúltam a folyosón, mikor egy lány furcsán nézett rám.
- Baj... van?- lépett oda hozzám. Akkor hagytam abba, a matekkönyvem dobálását.
- Igen, az! Az a kis ronda, szőke, csaj! Az! Ellopja a leghelyesebb fiút tőlem!- akadtam ki, és ugráltam a most már elég koszos könyvemen.
Igen, én is odamentem volna magamhoz, és elrángattam volna a folyosó közepére. Én is ordítottam volna magammal, akár ismerem-e, akár nem.
- Érted? Nem kell ezt csinálni!- fejezte be. Lenyeltem a könnyeim, és visszapakoltam a szekrényembe. Segített a lány, közben beszéltünk.
- Gemma vagyok. Tudod mennyire idegesített az, hogy ezt csinálod a folyosó közepén?- mosolygott.
Megvontam a vállam, és én is bemutatkoztam neki.
- Akkor mi is a baj?- kérdezte. Leültünk a folyosó végén lévő padra, és elmeséltem neki, hogy mi történt.
Láttam rajta, hogy érdekli amit mondok neki, figyelt rám. Még csak 5 perce ismertük egymást, de már elmondhattam neki mindent. Bólogatva, figyelte ahogy össze-vissza beszélek, mutogatok, magyarázok. Végül csak ennyit mondott: "Értem". Elmesélte ő is, hogy már mennyi fiú tetszett neki, és hogy mennyivel nem sikerült összejönnie. De én nem szerettem volna arra gondolni, hogy Zayn ne legyen a barátom. Mert tetszik nekem! Ezeken gondolkoztam Gemma meg csak a levegőhöz beszélt. De már vagy 10 perc is letelt, szóval mennem kellett a terembe. Mi lenne akkor, ha legyőzném Ash-t? Én szebb vagyok nála, édesebb, normálisabb, és jobban illek Zayn-hez! Le kell győznöm! Ez a küldetésem. Meg kell tennem, ha Zayn-t szeretném. Különben az osztálytalálkozón arról fogok hallani, hogy már összeházasodott Ashley-vel. Mennem kellett.
- Mennem kell Gemma. Köszönöm a beszélgetést! Megadod a számod?- kérleltem.
-Persze.- mondta furcsa arccal, majd lediktálta, én meg hevesen bólogatva memorizáltam a számot, mert a telefonom nem volt nálam.
Aztán mentem. Mentem Ash-t leszedni Zayn-ről.
Bementem az osztályba, a fiúk padjához mentem, és megálltam Ashley előtt.
- Kell valami?- kérdezte kínosan. Bólintottam. Jó elég gyerekesen nézhettem ki összekulcsolt karral, ott előtte.
- Szállj le a padról. Most.- mosolyogtam gúnyosan.
A többieket nem érdekelte, hogy épp nagyon feszült a levegő, köztem és Ash között. Szerencsém volt, mert Ash-t hívta a tanár, így elfoglaltam a helyét. Mikor Zayn maga mellé nézett, csak akkor vette észre, hogy elfoglaltam a helyet. Addig ültem ott, amíg nem csöngettek. Utána mentünk avatásra.
AVATÁS KEZDETE, AZ ALSÓ FOLYOSÓN
Nem találja ki senki sem, hogy kivel mentem egy párban. Zayn-nel! Igazából nagyon, de nagyon örültem, mikor megkérdezte, hogy megyünk-e együtt. Persze ezt nem mutattam ki, csak megpróbáltam lazán, igent mondani, anélkül, hogy bármit eltörnék, szétszednék közben. Ekkor rezgett a telefonom. Nem SMS volt. Facebook üzenet. Megnyitottam, és láttam ki írt. Peyton volt az. Mit írogat ez nekem? Mindegy is volt... Szóval megnyitottam az üzeneteket. Ezt írta:
"Halii! avatás lesz tudod, de nincs kész a sminkem :(( :'( segíts SOS"
Mivel nem szerettem volna macerásan bejelentkezni Facebook-ra, írni, és hasonlók, így beírtam a számát, hogy majd dobok neki egy üzit. Váltott néhány levelezést:
Perrie: hol vagy? 
Peytonnn<3:  terem, de szólj hova megyek, és hol csinálod meg a sminkem! léccives, fontoooos!
Perrie: mi már elindultunk, nem állhatok ki a sorból!!
Peytonnn<3: kérlek! mosdó, oszt' puszi xd
Perrie: még megbánod...
Kinyomtam a telefonom, a zsebembe tettem, majd amilyen gyorsan csak tudtam futottam a mosdóba. Benyitottam, Peyton várt rám. A kis pink táskájából jó sok sminket elővett, majd köszönés nélkül nyomta őket a kezembe. Szájfény, púder, szemfesték, szempillaspirál, hasonlók...
- Jólvan, te kis hálátlan! Kezdjük.- bepúdereztem, és csináltam a sminkjét. Régen mikor még nem tudott sminkelni, én csináltam neki. Mindig csodásan nézett ki, így most is szép lett a végeredmény. Három lépést hátramentem, megdöntöttem a fejem, és mosolyogva bólógattam Peyton-ra, mint valami profi stylist. Benézett a tükörbe, és látta hogyan sminkeltem ki. Felém fordulva, megölelt, majd szaladt is. Gondoltam, hogy nem fog szobrot csináltatni rólam, aranyérmet adni, vagy annyit mondani, hogy köszönöm. Nem gondoltam, tudtam. Ismerem a húgom. Ha nem ezt tette volna, nem ismerném. Ő már csak ilyen.
Visszaszaladtam a saját osztályomhoz, ahol El már várt.
- Hol voltál? Csak annyit láttam, hogy mentél a mosdóhoz.- mondta, miközben már mentünk az utcára.
- Húgomat kellett sminkelnem, mert... El se mondta miért olyan fontos! Igazából csak sminkeltünk, nem beszélgettünk. Az nálunk mindig rosszul sül el.- nevettem.
Odaszaladtam előre Zayn-hez, aki már várt.
- Bocsi, húgomnak voltak gondjai.- magyarázkodtam.
- Van húgod?- kérdezte.
- Igen. Kettő is. Peyton meg Sierra...- kezdtem. Aztán még meséltem neki jó sokat róluk, hány évesek, hogy néznek ki, majd a lakásunkról, a kutyámról, szüleimről, régi sulimról... Úgy mindenről ami hozzám tartozik. Már valami téren voltunk, mikor befejeztem. Ott beszéltek, volt avatási beszéd, meg ilyenek. Akik hátul álltak (mi osztályunk) nem a beszéddel voltak elfoglalva. Inkább zenét hallgattak, telefonoztak, beszélgettek. Volt ott a téren sok pad, az egyikre leültünk néhányan. Mutattam képeket El-nek, meg Zayn-nek. Vége lett az egész avatásnak. Király. Utána mentünk egy füves parkba, hogy kicsit menjünk valamerre. Ünneplős ruhában azért mégsem mehettünk a parkba, mert egyszer akad be valami ágba a ruha. Elengedtek minket valami ruhabolt mosdójába, ott átvettük a ruhánk rendesre, mert ugye vittük magunkkal. Bementem a ruhabolt mosdójába, és ott benéztem a tükörbe. Kicsit finomítottam a sminkemen, majd szétszedtem a hajam. Fogtam a fekete hajgumim, ami mindig a kezemen van, és kontyba tűztem a hajam.
- Viszlát!- léptünk ki a boltból.
Visszafutottunk a parkba. Letettük a cuccunk a fűbe, és követtük sok osztálytársunk példáját. Lefeküdtünk a zöld fűbe, és úgy beszélgettünk. Mellettünk sok gyerek a szaladgált, fociztak egy nagy füves részen, vagy éppen másztak a mászókán. Megszomjaztam, ezért megindultam a táskámért, hogy elővegyem a vízem. A padon sok táska hevert, viszont mellette egy kislány ült, frizbivel a kezében. Ott lógatta a lábát, és láthatóan senki nem szeretett volna vele játszani. Kicsit én is leültem, és szótlanul ültünk egymás mellett. Sokszor rápillantottam. Én sose unatkoztam gyerekkoromban. Mindig játszottam valakivel, sokszor a fiúkkal labdáztam, vagy a lányokkal csináltam valami érdekeset. Frizbizni meg imádtam! Nem szerettem volna kínos csöndben ülni, így megszólaltam:
- Miért nem játszol valakivel?
A lány felém fordult, és megvonta a vállát.
- Nem tudom. Nem engednek játszani...- mondta halkan.
- Frizbizünk? Én imádtam, sőt még most is szeretek játszani!- mosolyogtam, és láttam, hogy a lány is kicsit felvidult. Felálltunk, és kimentünk a nagy füves részre. Elkezdtük dobálni egymásnak, majd megpróbáltuk elkapni, ami nem ment könnyen. Nagyon aranyos kislány volt, nem értettem miért nem volt vele senki. Eleanor nevetve figyelt minket, és sokszor Zayn is mosolygott rajtunk. Egyre több gyerek vett minket körül, szóval változtattunk a szabályokon. Körbedobtuk egymásnak. Én voltam a gyerekek kedvence. Nagyon kedvesek voltak, bár nehezen lehetett megtörni náluk a jeget. Végül El, Jade, a fiúk, meg Daniella is beszállt. Egész jót játszottunk, de sajnos mennünk kellett. Odamentem a lányhoz, és még utoljára lehajoltam hozzá.
- Legközelebb majd te kezdj el játszani, és akkor szívesen játszik majd a többi gyerek is! Szia.- mosolyogtam.
SULIBAN
Leültünk a helyünkre, majd már csak újabb 45 perc, és mehetünk haza. Addig beszélgettünk. Mikor letelt az idő, bepakoltunk mindent a táskába, és mentünk le enni (mert ugye ebédidő volt.). Lementünk az étkezőbe, és kértünk ebédet. Leültünk egy asztalhoz, és enni kezdtünk. Ash-t néztem, le se tudtam venni a szemem róla. Miért kell Zayn mellett ülnie? Maga sem tudja. Közben szegény Eleanor feleslegesen beszélt hozzám, de nem hallottam semmit. Azt se vettem észre, hogy olyan kaját vettem magamnak, amit nem is szeretek. Odatoltam Niall elé.
- Edd meg, nekem nem kell.- néztem rá.
- Komolyan?-kérdezte. Bólintottam.
Kedves volt, mert cserébe odaadta az ő ebédét, ami finom volt. Kicsöngettek, mindenki végzett, és Eleanor-al együtt elindultam haza. Út közben is írtam a naplóm, és észre se vettem, hogy elsétáltam a kapunk előtt. El húzott vissza. Kinyitottam a kulcsommal az ajtót, és beengedtem El-t, meg én is bementem. A kutyám futott oda hozzám. Megsimogattam, és a ház mellé állított kutyakaját kiöntöttem a táljába. Bementem a házba, és anyu fogadott. Odamentem hozzá, és köszöntem neki.
- Hello.- intett a hátam mögül El, anyának.
- Szia, Eleanor!- köszönt anyu, és folytatta a sütést. Megkérdeztem mi lesz, azt mondta csinál valami vacsit.
- Fent leszünk a szobámban.- mosolyogtam.
Fogtam két poharat, öntöttem bele kólát, odaadtam az övét El-nek, és fölszaladtunk a lépcsőn. Beléptünk a szobámba. Levettem a laptopom a töltőről, és bekapcsoltam. Azt gondoltam, megnézem mi lesz a mozi, mert hétvégén unatkozni szoktam. Amíg az bekapcsolt, én írtam a naplómba, El pedig ült az ágyamon. Mikor bekapcsolt a laptop, én meg belementem a böngészőbe. Kikerestem a mozi honlapját, és átfutottam a címeket.
- El, szerinted mit nézzünk a moziban?- fordultam a barátnőm felé, majd elkezdtem sorolni. Végül El-re néztem, aki gondolkozott, hogy mit válasszon.
- Olvasd föl a második címét!- ugrott mellém.
- Az valami vicces film.- olvastam.
- Az unokanővérem már látta. Szerinte jó volt.- mondta, és beleivott a fölhozott innivalójába.
Erre a mondatra rákattintottam a címére, és elindítottam a bemutatóját. Nevetséges volt, szerintem jól elszórakoztam volna rajta Eleanor-al. Megnyitottam még egy ablakot, és beléptem Facebook-ra. Peyton válaszolt Face-en, az SMS-re amit küldtem neki ("még megbánod"): Mégis hogyan? :D Mert ebben én vagyok a király..:P És csatolt hozzá egy gif-et is, amin egy smiley kinyújtotta a nyelvét. Nagyon "kedves". Meg kaptam még egy levelet. Niall írt: szia, a fiúkkal megyünk szombaton valami krimire a moziba, nem jössz Eleanor-al? Megbeszéltem Eleanor-al, és írtam egy "igen" választ. Mivel van egy naptáram, fogtam a tollam, és beírtam a programom. El a telefonja emlékeztetőjébe. Nagyon sokáig írta, így gondoltam, hogy nem csak ennyit ír: "szombaton mozi". Mikor elment mosdóra, (tudom, hogy nem szabadott volna) fogtam, és bekapcsoltam az otthagyott telefont. Megnyitottam az emlékeztetőjét, és ennyit írt: "szombaton megyek moziba, pezzel, a fiúkkal. várom! hisz ott lesz louis...:)" Nevetve visszadobtam az ágyra, mire El visszaért. 
- Figyelj, nem alszol nálunk pénteken, meg szombaton? Biztos vicces lenne.- huppant vissza az ágyra.
- Nekem oké, megkérdezem anyut.- mondtam, majd megtámasztva a fejem a kezemmel, tovább laptopoztam. 
Bekapcsolta a telefonját, és tovább nézett valamit. Azt hiszem SMS-t.
Belépett anya, és mosolyogva nézett El-re.
- Itt vacsizol Eleanor, vagy hazamész?
- Jaj, hazamegyek, anya már vár.- kezdett pakolni El. Fogta a táskáját, a vállára tette, és még gyorsan megállt az ajtóban.- Nevezzen csak El-nek.- mosolygott.
Anya lekísérte, El pedig gondolom megindult hazafelé. Már éppen kinyomtam volna a készüléket, mikor eszembe jutott, hogy megnézem ki van fönt Facebook-on. Az első név a "Niall Horan" volt. Rákattintottam, és üzentem neki.
Én: Sziia. akkor El jön mozira:))))
Niall: oké. mennem kell, fönt vannak a srácok skypon, játszani akarnak valami netes dolgon.
Meg se tudtam várni, hogy elmenjen. Ha srácok, akkor srácok, köztük Zayn. Elég furcsa dolog jutott eszembe, és olyan gyorsan gépeltem, hogy már majd' kijöttek a betűk a billentyűből.
Én:  és mi a játék neve? a felhasználó nevetek? és a skype cím? :DD
Niall: játék neve: the future dimension of. felhasználó nevek, kedves riporter: Zayn: ZAyn_1 Louis: louisgameer Liam: l.p.112 Harry: hazza678... Én: niallh.happygamer Skype: ZaynMalik LouisTomlinson NiallerHoranner LiamPayne HazzaStyles.
Én: köszi :) nekem is van fiókom, na meg skypom is :D én is játszhatok? 
Niall: persze, hívj skypon. neved?
Én: PerrieJEdwards
Nem is volt játékom. Csak egyszerűen, ha Zayn játszik rajta, (meg skypolunk!) akkor biztos belemegyek. Be is írtam a játék nevét, és kezdtem a regisztrálást. Név: pezz. Csak azért ezt a nevet adtam meg, mert már rám ragadt. Aztán még sok információ, és kész. Beregisztráltam, és fölléptem a Skype-ra. Megkerestem a fiúkat, majd közös videót indítottunk. A fülembe tettem a füllhallgatóm, és még mielőtt bekapcsoltam volna a kamerám, átfésültem az ujjaimmal a hajam, és a zsebembe tett szájfényt is használtam. Bekapcsoltam a kamerám, és megláttam a srácokat. Öt kis kocka volt egymást mellett, és vadul kerestem Zayn-t. Ő volt az utolsó, és mikor megláttam... Nagyon helyes volt, még akkor is, ha sok utcára ül éppen tőlem. Megdöntöttem a fejem, és olyan fejet vágtam, mint aki egy cuki kisállatot lát. A fiúk persze csak néztek.
- Hello...- vigyorogtam. Kicsit ciki volt az előző.
- Játékosneved?- kérdezte Louis.
- Pezz.- vágtam rá.
A fiúk gépeltek, és végül azt mondták, lépjek be a játékba és válasszak karaktert. Oké. Csak hogyan kell?
Azért elindítottam a programot, és bejelentkeztem. Kihozta a "PLAY" gombot, én meg rámentem. Kihozott sok, eléggé furcsa robotot. Gondolom karaktertek, szóval ki is néztem egyet. Kiválasztottam, és tovább mentem. Kihozott két lehetőséget: "folytatás online" vagy "folytatás a barátokkal". A barátokra mentem, ahol felhasználóneveket kért. Beírtam a fiúkét, és rámentem a plusz jelre. Egy pillanat alatt hozta ki a képernyőm a játékot. Egy rombolt városban voltam, egyedül, kicsi robotként. Egy pillanat alatt láttam meg Niall karakterét.
- Gyere!- mondta a videócsevegőn, én meg követtem a saját robotommal.
Egy csomót kellett gondolkoznom azon, hogy hogyan irányítsam a játékot. Végül a billentyűn lévő kis nyilakat nyomogatva nehezen Niall karaktere mellé ugrottam. Csomót mentünk, míg megállt, és lőni kezdett előre. Kicsit elmozgattam az egerem segítségével a képernyőn lévő pályát, és olyan dolgot láttam, hogy kirázott a hideg. Egy óriási robot állt, kb. pár méterre a robotomtól. Már kiléptem volna, mikor Niall nekem jött, én meg megfogadtam: megpróbálom legyőzni azt a robotot, és akkor Zayn büszke lesz rám. Ezzel a gondolattal kezdtem nyomni össze-vissza a gombokat. Az "A" betű segítségével lőttem. Az egyszemű robot felém fordult, és megindult.
- Igazán nem szerettem volna...- motyogtam, bár a pixelekből álló lény biztos nem hallotta.
Inkább menni szerettem volna, de akkor megláttam Niall karakterét, akit akkor lőtt le.
- Mentsd meg!- kezdte Niall.
- Hogyan?- kérdeztem idegesen, egyre jobban közel menni Niall karakteréhez.
- Nyomd már le az "L"-t!- kiáltották egyszerre a fiúk.
Nyomkodtam az "L" betűt, Niall meg újraéledt, vagy mi. Utána szaladni kezdett a lény felé, én meg, mint egy hű kutya, követni kezdtem. Niall az én megmentőm. Komolyan. A robot lépett, én meg láttam, hogy eltapos, de helyette Niall kilökött alóla, és föláldozta magát. Nyomtam az "L" betűt, de nem használt.
- Mi a baj?- kérdeztem. Louis elmondása szerint csak egyszer lehet föltámasztani robotot.
- Ezért még kapsz!- kiáltottam. Kicsit beleéltem magam a játékba, hazudok, ha azt mondom nem.
A robot felé mentem, a nyilaim segítségével. Addig lőttem, amíg 100 életről, 30-ra nem változott. Persze akkor már lőhettem, nem volt töltényem. A fiúk szerint be kellett volna nézni a "robotzsákomba". Meg is nyitottam gyorsan. Elvileg logika kell ehhez a játékhoz. Volt kötelem, meg valami pisztolyszerűségem. Az egérrel betettem a kötelet a pisztoly tárgyba, és kaptam egy nagyon jó kis... Nem tudom mit. A lényeg, hogy kötelet lőtt. A romok segítségével fölmásztam egy magas épületre, és onnan ugrottam a robotra. A levegőben kötelet löveltem, ahova csak tudtam. Végül úgy becsavartam, hogy eldőlt, és az élete a 0 számot villogtatta. Na, nem is olyan rossz! A fiúl éjjeneztek, és azt mondták, én vagyok az első lány, aki legyőzte a gigarobotot. Szerintük ez a legnehezebb szint. Okés.
Elköszöntem tőlük, és mégegyszer megköszöntem a gratulációkat. Olyan volt, mintha most jöttem volna győztesként a háborúból.
Lementem vacsorázni, mert már késő volt. Pont vacsoraidő. Anya valamilyen levest adott, meg rántotthúst. Mikor megedtem, már mentem volna zuhanyozni, meg lefeküdni, de anya a konyhában tartott. Mondta, hogy csináljam meg a holnapi ebédem. Nem volt kedvem sütögetni, ezért fogtam két szelet kenyeret, közé tettem sajtkrémet, meg beledobáltam sonkát. Alufólia, és kész. Fölmentem, lezuhanyoztam, és mentem lefeküdni. Hosszú nap volt, így hamar bealudtam.