10. Fejezet: Kihallgatás, pizsamaparty, Lucy szerelmes

Reggel arra keltem, hogy valaki nagyon nyomja a csengőt. Nem bírt abbamaradni, így a nyuszis hálóingemben lekászálódtam a lépcsőn, és a kapuig vánszorogtam.
- Eleanor?- csodálkozva néztem rá, mire kicsit elkezdett aggódni.
- Esetleg túl korán jöttem? Jaj, bocsi! Akkor egyedül megyek suliba..- már fordult is volna vissza, amikor még elkaptam a karját.
- El! Gyere be, gyorsan elkészülök és rohanunk!- mosolyogtam, majd beljebbengedtem barátnőmet.
Be is jött, az étkezőben pedig egy székre ültettem.
- Akkor pillanat, gyorsan itt leszek!- hadartam, és majd' elestem miközben rohantam föl a lépcsőn.
Magamra kaptam egy fehér pólót, meg fekete rövidnadrágot, és rövides fésülés után Eleanor elé pattantam.
- Hogy nézek ki?- vigyorogtam, majd válaszát meg nem várva futottam a konyhába, mert eszembe jutott, hogy valamit majd kell ebédelnem.
Anya egy műanyag dobozt hagyott a pulton. "Perrie" volt ráfirkantva, én meg kinyitottam, és rájöttem, hogy az az én kajám lesz. Egy zacskóba hajítottam, amit meg a táskámba. Az enyém mellett még Peyton meg Sierra ebédje hevert, így fölordítottam nekik, hogy én mentem, ők is készülődjenek és induljanak a suliba.
- Én már készen vagyok, indulhatunk.- jött le kecsesen a lépcsőn díva húgom, majd ki is ment az ajtón.
- Sierra!- üvöltöttem föl a másikhoz, aki már szaladt is Peyt után.
Szóval a két kistesó lerendezve, már csak én hiányzok. Hamarosan mi is utánuk mentünk az utcán, miközben néha-néha egymáshoz szóltunk. Nem rosszban vagyunk, vagy valami, egyszerűen nem volt témánk. Unalmamban hallgattam inkább zenét a telefonomon, egy fülhallgatóval, miközben ritmusra léptem. Csak húsz perc kellett, és a fehér épület előtt álltunk. Nem, nem a Fehér ház volt úticélunk, hanem fehérre festett iskolánk. Be is rohantunk, mert kicsit késésben voltunk. Ott Ashley pattant elém.

-Sziasztok! Na, jöttök a pizsipartimra?- lelkesedett. Basszus, kiment a fejemből!

-Én igen.-előzött meg El.

-Klassz, te, Pezza?- mosolygott. Nem szerettem volna elszomorítani, így bólintottam.

-Persze!- nevettem kínosan.

-Jaj, de jó!- futott el. Látom nagyon várja ezt a partit.
Mentünk a szekrényünkhöz amikor meghallottam El-t.

-Elfelejtetted, ugye?- mosolygott.

-Te egy gondolatolvasó vagy?- vettem a kezembe tankönyvem.

-Ismerlek.-nevetett.-Nem írsz anyukádnak, hogy mehetsz-e?

-Jó ötlet.-vettem elő a virágos hátlapú mobilom. Hívást intéztem anya felé.

-Szia, Perrie, miért hívsz? Sietek a munkába!- kapkodott. Hallottam ahogy fut.

-Elmehetek egy osztálytársamhoz pizsamabulira?- tettem fel a kérdést, majd barátnőmmel reménykedve vártunk.

-Hova? Mikor?- halmozott el kérdésekkel.

-Hol lakik Ash?- emeltem el a telefont a fülemtől.

-Knight Street 105.-válaszolt El.

Elismételtem a helyszínt.

-És ma. Holnap délelőtt meg hazamegyek.-terveztem.

-Rendben.-erre ujjongani kezdtem.

-Köszi!

-Aztán legyetek jók!

-Oké, szia!- tettem le.-Pizsiparti, megyeeek!- mosolyogtam El-re.

Erre elkezdtünk lányosan ugrálni. Ekkor megjelent a csapat akik gúnyolták a kinézetemet.

-Mi van, megjelent a legújabb Barbie?- mondta az egyik vékony hangon, mire nevetésben törtek ki.

-Fiúk!- kiáltott be El a terembe. Aztán reménykedni tudtunk, hogy kijönnek.

Szerencsénkre kiléptek az ajtón. Egyszerűen a gonosz csoport felé mutattam, mire közelebb léptek hozzájuk.

-Miért ide jártok rendszeresen csajozni?- A csapatban most csak lányok álltak.

-Mik vagytok ti, testőrök?- nevettek.

-Nem, viszont egyszer egy infóórán majdnem börtönbe kerültünk! Tudunk igazán durvák is lenni.- mondta Niall, mire önkéntelenül is elnevettem magam.

-Így volt.-helyeseltem.

-Lányok, ti most menjetek be.-nyitott ajtót Louis, mire berohantunk a terembe. 

-Mi folyik kint?- dőlt az ajtónak El két perc múlva.

Erre megvontam a vállam.

-Mit csinálnak kint a patkányok?- állt föl a padjából Lucy.

-Beküldtek minket a terembe, most pedig valami durvát csinálnak azokkal a srácokkal.-meséltem el a sztorit.

Lucy belülről kopogott, mire Niall nyitott neki ajtót.

-Igen?- kérdezte unottan.

-Mi a francot csináltok?- tette csípőre a kezét Lucy.-És..-de itt Niall félbeszakította, a muttatóujját pedig Lucy szájához emelte.

Ezzel becsukta az ajtót, de a lány még mindig úgy állt ott, mint egy csodálkozó szobor. 

-Lucy!- lengettem meg a kezem az arca előtt.

-Mi van?- hirtelen lehajtotta a fejét és sürgősre vette a dolgot.

-Mi a baj?- ráncoltam a szemöldököm, mert elkezdett gyanúsan hátrafele lépkedni.

-Semmi!- legyintett, de megbotlott egy táskában és a földre zuhant.

Felsegítettük, mire leült a padjába.

-Megőrültél?- álltam elé.

-Mi? Nem!- rázta hevesen a fejét.

-Nézz rám!- utasítottam, de nem tette. Fogtam a magazinját, mire automatikusan felnézett. És mit láttam..

-Lucy, te elpirultál!-tátottam a szám.

-Edwards, te teljesen hülye vagy...-nézett újra a földre.

-Tetszik Niall?- erőltettem.

-Fúj!- rázta a fejét.

-Tudom ám.-csaptam le a Glamourt.-De nyugi, titok marad.-mosolyogtam, majd mentem a helyemre. Már félúton jártam amikor Lucy megszólalt.

-Köszi..

Belőlem aztán kíváló nyomozó lenne! Sosem hittem volna, hogy pont Lucy szeret bele valakibe. Ő inkább a szingli éltanuló, akinek nincs ideje párkapcsolatra. De hogy ennyi ideig tudta titkolni.. Pedig simán észrevehettem volna. 

De ekkor sajnos megszólalt a csengő, és a diákok nyavalyogva ültek a helyükre. 

-Mivel kezdünk?- mosolygott rám Jade.

-Töri.-válaszoltam meg a kérdést kedvesen.

-Köszi. Amúgy ma nem tudsz jönni FitTeenre, én sem megyek. Készülődök és megyek Ash pizsibulijára.-lelkesedett.

-Én is.-mutattam magamra.

Ekkor a tanár bejött és becsapta maga mögött az ajtót. 

-Helló, Mrs. Marple!- kántálta az osztály.

-Jó reggelt, gyerekek.-sóhajtott, majd belekortyolt a kávéjába.-Ma fogalmazást fogtok írni. Kolombusz Kristóffal kell felfedezetek Amerikát. Mi történtek, hova mentek, és hogy?- magyarázta el, mire elővettük a füzeteink.

Mrs. Marple néhanapján tud kedves lenni. Néha. Álmosnak látszott, így szinte észre sem vette miket csinálunk. Legtöbben a hátsó padnak dőltek a székükkel, a lábaikat felhúzták, és a kezükbe fogva a füzetüket írtak. 

-Nekem kész!-jelentkezett hevesen Harry. Majd' kiesett a padból.

-Ilyen gyorsan?- lepődött meg a tanár.-Rendben. Olvasd!- erre a fiú összenézett Niallal, aki vigyorogva feküdt a padján. 

-Szóval találkoztam Kristóffal. Mentünk egy kicsit, majd felfedeztük Amerikát, aminek egy apró részét elfoglalja California. Itt élek a mai napig.. jó, innen már Niall találta ki. Egyedül azt nem értem, hogy miért nem az igazgatóval kezdte, hisz a méretei meghaladják Amerika területét.-persze mindenki vigyorogva fedte el az arcát, nehogy a tanár észrevegye a vihogásunk. És igen, az igazgató tényleg nem a legsoványabb ember a világon.

Szerintem ez tökéletes ébresztő volt a tanárnőnek. Olyan vörös lett a feje, mint egy paradicsomnak, mire az "író" csak cukin elmosolyodott.-Cupcake!-erre páran kiengedték hangos nevetésüket. Jó, végül mindenki röhögött.

Kivéve Marple-t. Ő rázta a fejét.

-Mit is várhatnék ettől az osztálytól?- majd tök természetesen leült és írt tovább.

Már kezdtünk lecsendesedni, de pár kósza nevetés még mindig hallatszott. A helyzet viszont nem javult. Lucy Glamourt kezdett olvasni, Ashley a tolltartójába tette a mobilját, és azon nézte a Gossip Girls-t. Egyszer még hangosan fel is nevetett. Niall egy nagy szendvicset evett, fél kezével a bontatlan könyvét tanulmányozta. Én is követtem ezeknek a példáját, és egy papírra firkálni kezdtem a cuki tollaimmal. 

Programunkat megzavarta a csengő, amikor a tanár gyorsan összeszedte a cuccát és kirohant a teremből. Hirtelen mindenki beszélgetni kezdett, pakolt. Ekkor valamiért kutatni kezdtem a zsebemben, és megtaláltam a cuki üzenetet. Szóval amikor minden lány elhagyta a termet, a fiúk előtt becsaptam az ajtót.

-Ez egy kihallgatás lesz.-tereltem vissza őket a padjukba.

-Mi van..?!- értetlenkedett Louis.

-Valamelyikőtök tegnap ezt az üzenetet küldte nekem!- majd egy mágnessel a táblára rögzítettem a cetlit.-Nos? Ki?- mentem közelebb hozzájuk.-Talán Niall?- ültem a srác padjára.

-Nem! Tényleg!-védte magát. Mélyen bele kellett nézni a kék szemeibe, és láttad, hogy tudja ki volt az.

-Biztos?- döntöttem meg a fejem.

Megrázta a fejét.

-Van egy tesztem!- majd megöleltem. Nem pirult el. Gondolom tetszek annak, aki a levelet küldte, így végigölelgettem a fiúkat, de senki sem mutatta jeleit a tetszésnek.

-Akkor ki?- ültem gondolkodva egy padra.

-Úgyis megtudod. De azért köszi az ölelést.-kacsintott Niall, majd elmentek.

Igaza lehet... Arra is rájöttem, hogy Lucy-nak ki tetszik. Arra csak rájövök, hogy én kinek tetszek! 

Ezzel pedig magabiztosan mentem volna ki a folyosóra, de csöngettek. Ne már! Szóval kilépkedtem nagy fáradtan a suliboxomhoz, majd lajhár tempóban a matekcuccommal a helyemre mentem. Pedig tök éhes voltam! Még szerettem volna enni! De ezt az órát is korgó gyomorral fogom végigülni. És valamilyen okból kifolyólag még álmos is voltam..

Egy szerencsém volt: hogy Mr. Thid, a matektanár sosem dolgoztat minket annyira. Felad egy munkafüzeti oldalt, amit megoldunk egy óra alatt. Vagyis kb. három percig befirkálunk valamit, aztán úgy csinálunk, mintha még szorgosan írnánk. Most is így volt, mindenféle mintával pingáltam ki a könyvet. Hirtelen a táblára néztem, és mi volt rajta??! A cetlim! Úristenem! Ott volt, rá volt írva minden! És a rosszabb még az volt, amikor a tanár a táblára szegezte a tekintetét.

-Oh! Köszönöm, aranyosak  vagytok!- mondta furcsán, mire alig bírtam visszafojtani a nevetésem. De a fiúk is, mert ők tudták mi van oda kirakva.

Az arcom a tenyerembe temettem. Annyira vigyorogtam, hogy fájt a szám. 

-Edwards!- szólt Thid.-Mi olyan vicces?- Erre tágra nyílt szemekkel néztem körbe. Pedig tudtam, hogy rólam volt szó. 

-Hát...-vakargattam a fejem.-Elnézést.

Erre a tanár csak megrázta a fejét. Szerencsére kicsöngettek, így kicsaptam az ajtót és rohantam a büféhez. Beálltam másodikként a sorba, majd amikor sorra kerültem, kértem egy finom, csokis muffint. El ráérősen sétált mellém. Egy padon ültem a folyosón, mert kint esni kezdett az eső. 

-Miért nem ettél az előző szünetben?- ült le.

-Kihallgattam a fiúkat. De nem törtek meg.-panaszkodtam, majd haraptam a sütibe.

-Kár.-biggyesztette le a száját.

-Mindegy is. Majd csak rájövök.-vontam meg a vállam.

-Mint arra, hogy Lucy szerelmes Niallba?- Ne! Én tényleg nem mondtam másnak semmit erről!

-Hogy tudták meg?- kérdeztem ijedten.

-Lucy kiállt egy padra az udvaron, maga köré hívta a lányokat és mindent elmesélt.-óriási kő esett le a szívemről.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd indulhattunk be, biológiára, amit újra Mr. Thid beszélt végig. Kivetített egy filmet növényekről. Őszintén bevallom, én figyelmesen néztem végig. Egyszerűen lekötött. De pl. Ashley fülhallgatóval megint GG-t nézett. Ez az óra jól telt el.

Szünetben megint pakolásztam, majd siettem átöltözni tesire. Beléptünk Eleanorral a kártyánk segítségével az öltözőbe, majd ávettük a suli által tervezett tornaruhánk. Fehér póló a gimi logójával és egy lila nadrág. Igen, a CaliforniaCats-ben, ahova fiúk is járnak, a fő szín a lila. Majd egyszer kinyomtatom a logót és a naplómba ragasztom. Na mindegy. Szóval tesin cigánykerekezni tanultunk, aminek a nagy részében Jade segített és Daniella. Mondjuk nekem ment, ezért segítettem a többieknek is. Szegény El képtelen volt kinyújtani a lábát. De sok gyakorlás után sikerült neki is. Annyira örült neki. 

Aztán miközben a többiek gyakoroltak, Jade hihetetlenül ügyes dolgokat csinált. Kézenállt tíz másodpercig ( jó, nekem ez nagy dolognak számít ), lógott a bordásfalon, spárgázott és rengeteg klassz dolgot csinált. Következett a szünet, átöltöztünk, és az öltözőben sor került egy kis "csajos csevegésre" is.

-Mindenki jön a pizsibulira?-lelkesedett Ash.

-Ahaa!- mondtuk kórusban.

-Kösziii!- mosolygott, majd kirohant a helyről.

Mi is követtük, mert még elő kellett pakolnunk. Még van egy föcink és egy technikánk, de az kedves tanárral. Föcin a tanár fél órát késett, aminek nagyon örültünk. Addig a padunkon ülve beszélgettünk. Aztán Jade mutatott nekünk egy nagyon vicces olyan.. tornás.. izét. Szóval kézen állt a padján. Nagyokat nevettünk rajta, a fiúk is megpróbálták, de Zayn leesett a padról. Viszont amikor meghallottuk a tanár cipőjének a kopogását, leültünk és csöndben néztünk az ajtó irányába. Belépett, elnézést kért a késésért, majd amíg mesélt, eltelt 15 perc. Kimentünk, és élveztük a szünetet. A technika meg hihetetlenül könnyű volt. Miss Elena egy nagyon öteletes ceruzatartót csináltatott velünk. Wc papír gurigára színes papírcsíkokat ragasztottunk. Lucy és Ash nagyon csajosan végezték el a feladatot. A lila, rózsaszín és fehér árnyalatai fedték be a gurigát. Mind jól elszórakoztunk vele, még Elenát is rávettük, hogy készítsen egyet. Közben jókat nevettünk, mindenki a padján ült és beszélgetett. Aztán azt találtuk ki, hogy mindenfélét írunk a ceruzatartónkra, aztán egy kivalasztott személynek adjuk. Természetesen én El-nek készítettem egyet. Ráírtam, hogy mennyire jó barátnő, és milyen sokat jelent nekem. Mert ez igaz.

Viszont én nem tőle kaptam. Hanem Nialltól. Mert hirtelen egy tartó a fejemnek pattant, majd a földön végezte. 

-Bocsi, véletlen volt!- mikor hátrafordultam, Niall-t láttam meg mosolyogva.

-Ez.. ez az enyém?- emeltem fel.

-Aha.-válaszolt hanyagul, majd visszafordult a többi fiúhoz.

Jobban szemügyre vettem a gurigát. Tipikus fiú munka. Kék ceruzával átsatírozta, majd fekete filccel írta fel számomra az üzenetet. "A legjobb lány barát, aki végre nem járni akar velem. Amióta ismerlek (kb. két hete) nagyon kedvellek, barátilag!". Engem meghatott a szöveg. Ez olyan aranyos volt tőle. A legjobb lány barátja vagyok! A régi iskolámba ezt hülyeségnek találták, állandóan összeboronáltak valakivel. Egyszer bementem délután matek csoportba, leültem segíteni egy fiúnak, és természetesen rögtön "jártam vele". Olyan gyerekesek voltak.

Visszamosolyogtam Niallra, de éreztem ahogyan elpirulok, így inkább visszafordultam a helyemre. Kicsöngettek.

Odarohantam az ajtóhoz, és a fiú pont ekkor ért oda. 

-Köszi!- motyogtam, majd visszasiettem a terembe.

Sosem féltem még így Niall előtt... Mindig olyan volt vele, mint egy jó baráttal. Ki tudtam mondani a szavam, mosolygás és elpirulás nélkül, tudtam vele kiabálni is, nem csak motyogni. Nem értettem, mi lett velem. Talán.. talán egy kicsit megtetszett?

Nem! Nem lehetek belezúgva két fiúba is! Az.. az olyan ribis. Hova lett a régi én? Mi történt? Mondja már el valaki!

Szőke hajam ide-oda dobálva, félénken érkeztem meg az osztályba. Már mindenki pakolt, készült a hazaindulásra. A táskák helyet foglaltak a diákok hátain, telefonnal a kezébe sietett mindenki a kapuig. Csak én pakolásztam a szekrényemben. Egyik oldalról a másikra helyezgettem egy könyvet, és közben gondolkoztam.

-Istenem.. mi lett velem?- suttogtam, nehogy meghallja valaki és hülyének tituláljon be.

-Pezz..-szólalt meg mellőlem Eleanor.-Mi ez az egész?-dőlt a szekrénynek.

-Mi?-nevettem el magam.

-Hogy meg se vártál! És el vagy pirulva, meg.. meg nem olyan vagy, mint mindig! Mintha félnél..vagy..-ekkor tágra nyílt szemekkel kezdett el  bámulni.

-Jaj, El!-veregettem meg barátian a vállát.-Én vagyok a jó öreg Perrie, nincs velem semmi változás!-nyugtattam. Pedig még mindig vadul kattogott az agyam.-Csak te vagy ilyen.. Ne higyj hülyeségeket.-kacsintottam, majd hatalmas zajjal becsaptam a boxom ajtaját. 

Erre megforgatta a szemeit, majd keresgélni kezdett a saját cuccai között.

-Nem fogsz hülyének, vagy ribinek hinni?-néztem halkan a cipőm orrára.

-Miért néznélek? Te hülye!- mosolygott, majd kivette a lila mappáját.-Nos?

-Hát.. szerintem.. vagyis...a saját testbeszédemből azt fedeztem fel, hogy..-dadogtam. Majd egy nagy levegőt vettem.-Hogy tetszik Niall is..-pirultam el újra.

-Hát Pezzie..-keresgélt a papírjai között. Érdekes volt, nem csodálkozott, meg semmi.-Szerintem csak jól esett neked, hogy Niallnak tetszel, és ezért azt hiheted, hogy a szerelem kölcsönös. Hisz eddig barátok voltatok, és most tök aranyosan beszél veled. Biztos furcsa, és ezért nem tudsz rendesen reagálni. De nyugi.-tette szépen kimanikűrözött körmökkel ellátott kezét a vállamra.-Holnapra semmi baj sem lesz.-majd eleresztett, én meg elgondolkoztam a dolgon.-Gyere!- majd elindultunk a kapu felé.

Ash házánál (ami elég jól nézett ki) megálltunk, majd becsöngettünk. Pár perc múlva be lettünk engedve. Hátul, a medencénél osztályom lány tagjai már vidáman ugráltak, nevetgéltek és úszkáltak. 

-Pezz!- üdvözölt öleléssel Ashley.-Nos.-nézett a szemembe.-Menj be a házba, keresd meg a fürdőszobát, aztán ott lesz pár fürdőruha. Nyugi, újak.-mosolygott.-Öltözz fel, aztán gyere!- engedett utamra, majd csinos, kék, Victoria's Secret feliratú fürdőruhájában ugrott egy fejest.

Bementem a házba. Egyedül álltam a kövön. 

-Valaki..-jött ki bizonytalan hang a torkomon. Ekkor Ashley anyukája (szerintem) megjelent, majd boldogan köszöntött.

-A fürdőszoba arra van!- mutatott balra, ahol egy ajtó volt.

-Köszönöm.-magamhoz szorítva az iskolás cuccaimat mentem a szobába.

Átöltöztem. Én is egy karamell színű Victoria's Secret darabot kaptam. Selymes volt, és szép. Viszont magamon nem tetszett. Álltam a teljes alakú tükör előtt, oldalra dőlve. 

-Jaj..-húzogattam magamon a fürdőruha felső részét.-Bulizzunk.-suttogtam, majd megpróbáltam magabiztosan a lányokhoz érkezni.

-Mesés vagy!- hallottam újra Ash hangját.-Nos, ugrasz egy fejest?-vigyorgott, majd be is mutatta.

-Hát..-ekkor hátulról lökést éreztem, és a vízben landoltam.-Ki volt az?!-sikítottam mérgesen.

És csak Lucy nevetett.

-Lucy!- kiáltottam, egyre viccesebbre véve a dolgot.-Segíts ki!- néztem rá csillogó szemekkel. Benyúlt értem, de ekkor behúztam a vízbe.

-Haha!- hallottam gúnyos nevetését.

Elnevettem magam, majd odaúsztam Eleanorhoz.

-Szia.-eveztem a kezeimmel gyors tempóban.

-Hali-nyomkodott valamit a vízálló telefonján.

-Mi jót csinálsz?- úsztam mellé.

Fényképezett.

-Klassz.-mosolyodtam el. 

-Vízalatti selfie?-mosolygott rám, mire vettem egy mély lélegzetet, és lemerültem.

Óvatosan kinyitottam a szemeim,majd a kamerába néztem. Csukott szájjal még mosolyogtam is.

Aztán nagyon hamar besötétedett, de még mindig medencéztünk.

Ashley anyukája ekkor kijött egy tálcával a kezében, amin chips volt, szószok, és rengeteg tök finom rágcsálnivaló.
Mellé kaptunk még limonádét is, de nem olyat, mint amilyet én tudok csinálni. Az enyém savanyú, mert túl van citromozva, ez pedig tökéletes volt.
Sokat beszélgettünk a lányokkal, de mivel holnap iskola, így nem engedték, hogy túl sokáig fent legyünk. Kaptunk pizsamát (Ashley-nek volt, amit fel sem vett, így én kaptam meg) és a nagy nappaliban leültünk a hosszú kanapéra, majd popcorn mellett filmet néztünk. Ekkor lehetett úgy 7 óra.
A film vége felé már többen aludtak. Majd kilenc körül mindenki a másikra dőlve merült mély álomba (bár volt, aki matracon aludt a földön).