- Szia! Ilyen korán?- nézett rám álmosan.
- Aha.- bólintottam, ezzel bementünk az épületbe.
A boxunkba pakoltunk mindent és lementünk a büféhez. Vettünk teát és lementünk az udvarra. Csupán pár focis fiú volt kint, akik a pályán játszottak. Egy kicsit néztük őket, majd mentünk tovább. A telefonom elkezdett rezegni. SMS-t kaptam.
Anya: Perrie!! Miért mentél el olyan korán? Mi lett az uzsonnáddal?! És még mondanom is kell neked valamit!
Én: Anyuu, nyugi. Korán keltem és uncsiztam volna. Pakoltam magamnak uzsit, ne félj. És mi az a fontos dolog?
Anya: Akkor miért hever itt az uzsonnád?
Én: ...
Anya: Egyébként el kéne ugranod Peyton-nal fodrászhoz. Ma, 1-kor.
Én: Oksii. Puszi, Perrie.
Ez a beszélgetés zajlott le. Mentem tovább a barátnőmmel, közben sokat beszélgettünk. Hirtelen egyre több ember zódult a suliba, így éreztem, hogy hamarosan csöngetnek. Fogtam az üres műanyag poharam és a szemetesbe dobtam, majd fölmentem a folyosóra. Kinyitottam a boxom és kivettem belőle a tornazsákom. El is ugyanezt tette, így mehettünk a dolgunkra. Közben kértünk neki is egy belépő kártyát az öltözőbe és aztán mentünk az említett helyszínre. Átöltöztünk és mehettünk a tornaterembe. A tanár a naplót tartotta a kezében, éppen egy tollal írt valamit benne.
- Jóreggelt.-mosolyogtam a tesis tanárra.
- Sziasztok lányok. Ma talajtornázni fogunk.- jelentette be a tervét.
Megkért minket, hogy pakoljuk szét mindenfele a matracokat, így ezt tettük. Volt vagy nyolc és mindet ki kellett tenni. Végül csöngettek és bejött a többi lány. Tornasorba álltunk és mehetett pár kör futás. A végén nyolc csapata rendeződtünk. Nem a legigazságosabban... A csapatok:
- Ash
- Stef
- Jade
- Én
- El
- Jesy
- Leigh
- Avril
- Sarah
- Mira
- Lucy
- Daniella
- Jade hol van?- kérdeztem Jesy-t.
- Versenyre ment, van igazolása is.- válaszolt nekem kedvesen.
Visszamentem a helyemre. A tanár pont ekkor lépett be. Mr. Jons volt az. Kicsit beszélt nekünk, majd lediktált pár sort a füzetbe. Adott munkafüzeti feladatot, majd aláhúzatta velünk a tankönyvben a lényeges anyagot. Óra végén felálltam és kimentem az újabb cuccomért. Az én szekrényem mellett van Ash-é is, így látom mi van a szekrényében, mit mond amikor a suliboxa előtt áll. Most is kihallgattam valamit. Nem túl titkos dolog, de azért lehet hasznos.
- Úúúristen! Köszi anyu!! Ennek nagyon örülök! Köszi, köszi, köszi!- ugrándozott szinte már sikítozva.
Ezzel letette a telefont és felém fordult.
- Képzeeld! Kutyust kaptam! Egy cuki, pici dalmatát!- ugrott a nyakamba.
- Örülök- mosolyodtam el.- Nekem is van. Elvihetnénk délután sétálni!- vetettem fel az ötletet, aminek osztálytársam nagyon örült.
Kicsit áradozott nekem a dologról, majd becsöngettek.
Leültem a helyemre és rendezetten magam elé toltam a cuccom.
Matek lesz. Írtunk szabályokat a füzetbe, majd csöngettek is. Ennyit írtunk volna? Biztos... Na mindegy. Szóval ezután kimentem az udvarra Eleanor-al. Sétáltunk egy kicsit, de hideg volt, így be is mentünk a folyosóra. Van a folyosón két pad, az egyikre ültem a barátnőmmel. Szóval éppen a telefonom nyomkodtam, mikor egy társaság nevetve a folyosó másik végében elkezdett engem nézni. Megnéztem a ruhám, de semmi humoros dolog nem volt rajta. A hajam normálisan állt, így folytattam a tevékenységem. Már kezdett idegesíteni az egész röhögés, így a terembe mentem. Az ajtó felöli padnak támaszkodtam és ott telóztam tovább. A csapatka nem hagyott, a osztály ajtajába állva figyeltek tovább. Szerencsére csöngettek, de ők akkor is maradtak.
- Baj van?- tettem föl a kérdést.
Ekkor jöttek be a fiúk a pályáról.
- Esetleg dolgotok van itt? Nem hinném, így el lehet innen húzni.- kezdte Harry, majd tovább ment a hátsó padokhoz. De csak maradtak... Mentem a padomhoz, mire az egyik csaj gyorsan befutott hozzám és mondott nekem valamit.
- Csak mondom, szörnyű a ruhád és a hajad is, így inkább nem mennék a folyosóra!- nevetett, majd a csoportjával elment. Végre...
-Mit mondott?- kérdezte Harry, aki épp akkor járt arra.
 |
| Így ülünk kémián |
- Hát oké. Ha bármi baj lenne velük, csak szólj.- erre elmosolyodtam, mert igaz, hogy Zayn a legcukibb az osztályban, azért Harry sem áll a toplista végén. Aranyos, de ezt inkább nem szeretném emlegetni.
Fogtam a kémiás könyvem és füzetem. Kimentem Eleanor-al a folyosóra, onnan a kémiás terembe vettük az irányt. A helyen választottam egy padot és leültem. És hallod pont Zayn volt a bal oldalamon, mellette az egész fiúcsapat. Belépett a tanár. Tök jó C alakban ülünk.
Sajnos Estella tanárnő tanítja a tárgyat, aki nagyon szigorú, de ezt már tudhatjátok... Szóval lecsapta a tanáriasztalra a naplót és ordítva fegyelmezett minket. Adott feladatot. Egy lapon kell feladatokat csinálni, ki is osztotta. Épp a harmadik cuccost írtam, mikor valami megbökte a vállam. Lenéztem a földre és egy aranyos kis papírrepülőt láttam meg. Szerintem nekem jött, így szétnyitottam és elolvastam a benne található szöveget: "You are beautiful no matter what they say!". Végignéztem a srácokon, de egyikük sem volt feltűnő. Zayn nem lehetett, mert ő mellettem ül és észrevettem volna, ha repcsit hajt. Louis biztos nem, de erre nem is kell különösebb ok: látszik rajta, hogy érez valamit El iránt. Liam nem, mivel nagyon sokat van Daniellával és szerintem még lesz köztük valami, ezt pedig nem rontaná el ilyen dolgokkal. Itt Niall és Harry esélyes, mert mindketten szinglik és jobb kapcsolatban vannak velem, plusz mindketten hallották, hogy bántottak, így egy cuki üzivel növelhetik a bizalmam. Megvontam a vállam, amolyan: "Majd meglátjuk mi lesz itt..." gondolattal és folytattam a feladatom. Bár akárki is küldte az üzenetet, nagyon kedves és aranyos dolog volt tőle. Eltettem a zsebembe.
Sok idő múlva csöngettek. Kimentem a szekrényemhez és fogtam egy kis celluxot ami nem kellett és a suliboxom aljára esett még díszítéskor. Fölragasztottam a kémia órán kapott üzim és halvány mosollyal pakoltam elő... Semmire, ugyanis ofőnk lesz, a világ legszigorúbb osztályfőnökével: Estella tanárnővel.
Becsöngettek, a hárpia meg indult a terembe. Előtte gyorsan befutottam és leültem.
- Mindenki most azonnal leül és diktálok. Írjatok az ellenörzőbe!- ezzel már kezdte is.
Nem sokan vették komolyan, inkább tettették az írást és nekem sem volt kedvem írni, így csak figyeltem a tanárt. Szerencsére nem vette észre. Úgyis olyan dolgokat mondott, amik nem fontosak. Majd a suli honlapján látom őket. Szóval óra végéig felesleges dolgokat mondott, de ezt a csengő magas hangja megtörte. Kimentem a szekrényemhez és úgy csináltam, mint ha valamit nagyon keresnék benne. Kivettem belőle a spanyol könyvem. Pár perc múlva csöngettek, én meg Niall-t kerestem. Mikor megvolt, együtt indultunk spanyolra, de közben kicsit kérdeztgettem.
- Nem te küldted nekem a kémiás üzit?- néztem rá, mire elgondolkodott.
- Nem. Azt sem tudom miről beszélsz..-nem tudtam kivenni a beszédjéből, hogy most hazudik, vagy igazat mond, ezért inkább tovább beszéltünk.
A teremben is nyafogtam neki, hogy mondja el ki volt, de csak röhögött rajtam. A padja mellett álltam és kérleltem, mikor a tanár belépett az osztályba. Mindenki ült és engem nézett, ahogy állok. Kínosan levágódtam egy Niall melletti padba és elnézést kértem a tanártól. Az órán megtanultuk a köszönéseket, meg a kérdést spanyolul, hogy: "Hogy hívnak?". Megtudtam, úgy mondják, hogy "Cuál es tu nombre?", de nem lényeges. A tanár mindenkinek osztott egy kicsi spanyol-angol szótárt, ami tök jó volt. Csak kölcsönbe kaptuk a házihoz, szóval holnap vissza kell hozni. Attól még nagyon hasznos, sok szó van benne. Várjunk csak! Spanyol óra van, akkor Niall-t spanyolul nyaggatom tovább. Kikerestem a megfelelő szavakat és szabályszerűen mondatba tettem őket. Végül Niall felé fordultam és átadtam neki a cetlit, amire a következő volt írva:
Quién envió el mensaje?
Erre elmosolyodott és visszadobta. Válasz nélkül. Összegyűrtem a lapot és eldobtam. Szerencsére a tanár nem vette észre. Csináltam tovább a feladatot, mikor csöngeni kezdett egy telefon. A zsebemből kivettem a sajátom, de nem az csörgött. Hirtelen mindenki megnézte a sajátját, de Louis-nak sikerült felvennie. A tanár az ajtó felé mutatott, Louis meg automatikusan kirohant a telefont a füléhez tartva.
- Mi lehet olyan fontos?- súgtam Niall-hez hajolva.
- Nem tudom...- szerintem ő is kíváncsi volt rá.
Hirtelen Louis bejött és a tanárnak kezdett beszélni.
- Szóval anya kórházba került...- Teljesen izgatott volt, de nem tudom miért.- Mert testvéreim fognak születni! Pont ma!- De szuper! Én is így örültem Peyton-nak, de aztán megbántam.
A tanár egy kis ideig gondolkodott. Nem ültetheti le Louis-t úgy, hogy közben testvérei születnek... Persze ki kellett a véleményem mellett állnom.
- Tanár úr! Ez az utolsó előtti óra, adja meg Louis-nak a leckét, hadd menjen!- könyörögtem, mire a tanár jóváhagyta amit mondtam.
Pár pillanat múlva Louis a cuccaival együtt el is indult.
- Gratulálok!- Több ember szájából is elhangzott ez a szó.
De jó Louis-nak... Ikertesók születnek a családba, ami jó dolog. Majd este felhívom és megkérdezem, hogy mik lettek a fejlemények.
Ma az utolsó óránk is spanyol volt, de nem zargattam Niall-t, nem dobtak neki egy füzetet a táblának (mert ez is történt az utolsó előtti órában), és nem hívtak senkit, hogy épp testvérei lesznek. Csak egy sima tanítás volt. Adtak nekünk leckét, mi meg csöngetéskor fogtuk a táskánk és lementünk az ebédlőbe. Mindenki leült az asztalunkhoz, húztak oda pár széket, és elkezdtük enni, amit csomagoltunk. Közben beszélgettünk. Louis tesóiról esett szó, és kiderült, hogy az újszülötteket beleszámítva most heten (!!) testvérek. Ez furcsa, de Louis szülei össze-vissza házasodtak és váltak, így nem csoda, hogy végül összeszedték a gyerekeket és heten lettek.
A fiúk már mindent megettek gyorsan, de mi még lányok, tovább beszélgettünk.
- Tök aranyosak lehetnek!- utalt még mindig a Louis tesói témára Ash.
- Igen. Küldjünk lapot Lou anyukájának, Louis segítségével. Milyen aranyosaknak tartana már minket!- mosolygott Lucy, aki éppen az innivalójának a kupakját dobálta a kezében.
Mind jó ötletnek találtuk, ezért megbeszéltük, hogy holnapra El hoz egy cuki képeslapot amit mind aláírunk, Louis meg beviszi a kórházba az anyukájának. A fiúknak ez sose jutott volna eszébe, csak nekünk, lányoknak. Mi úgy gondoltuk, hogy ez nagyon kedves dolog lenne. Remélem megvalósul a terv.
Elindultunk Eleanor-al haza. A kapunál elköszöntem tőle és bementem a házig. Peyton dühösen ült az asztalnál és laptopozott. Mikor bementem, gyilkos pillantást vetett rám.
- Figyelj! Majdnem elkéstél, el kell érnünk a fodrászt!- ezzel fogta a dzsekijét és fölvette.
Annyira nem volt kedvem hozzá... De azért mégsem nézhet ki úgy a húgom, mint egy áramütést kapott emberke.
- Hát, addig legalább elfoglaltad magad. Mit ügyködsz?- néztem a laptop képernyőjére.
- Csak a házidogám...-legyintett. Rámentem a kis dokumentumra és egy képekkel díszesített, szöveges oldalt hozott ki.- Akkor mennénk?- ordított rám.
- Jó...-sóhajtottam és kiléptem az ajtón, Peyton-nal együtt.- És mégis hogyan? Mert a fodrászat a belvárosban van...- néztem a húgomra, aki csak lazán vette a dolgot.
- Taxi.- ejtette ki a megoldást.
Vártam, hogy vegye már elő a telefonját, de hiába vártam, csak sóhajtozva várta, hogy én hívjak taxit. Cselekedtem és gyorsan mobilnettel kerestem egy jó társaságot, akiket utána fel is hívtam. A beszélgetés végén letettem a telefonom és kimentem a testvéremmel az utcára. Öt perc múlva egy sárga autó állt meg a ház előtt, így be is szálhattunk.
- Ondeally utca 40.- mondtam meg az úticélunk.
Kellett várni, nem is kevés időt, de végül megálltunk egy helyen. Először Peyton szállt ki, én addig fizettem. Hát ez így tök jó, hogy a testvérem miatt jöttünk, de én fizetem a fuvart...
Peyton után mentem, és megpillantottam a helyet, ahova mennünk kell. Bementünk, és fodrászok, levágott hajtincsek, tükrök fogadtak minket.
- Szia, Anne!- szaladt a húgom a kedvenc fodrászához. Mindig ő csinálja a haját, gondolom azért olyan szép mindig.
- Hello.- mondtam halkan egy intéssel, közben Peyton azt fecsegte a háttérben, hogy milyen hajat szeretne.
Leültették és hamarosan ollót vettek a kezükben, miközben a testvérem mögé álltak. Én sose szerettem a hajvágást, mindig attól féltem, hogy túl rövidre vágják a hajam. Egyszer öt éves koromban öt centivel rövidebb lett a hajam, ami nem olyan sok, de azért meglátszik. Azóta csak akkor vágatom le a tincseim, ha már nagyon hosszúak.
Fogtam egy magazint és leültem egy székre, amit direkt a várakozáshoz tettek ki.
- Szia, Perrie.- ült le mellém Sissi, aki meg az én kedvencem.
- Oh, szia!- nevettem.
- Rózsaszín hajjal nyomulsz?- nézte meg alaposabban a hajkoronám.
Csak bólintottam és hátradobtam a hajzuhatagom. Lapoztam egyet a magazinban és folytattam a beszélgetést.
- Lehetne más színű is, de nem hinném, hogy jól mutatna a... Kék, vagy mit tudom én.- vontam meg a vállam.
- Hát az nem, de a lila például igen.- ránéztem és rájöttem valamire. Ha anyu szerint okés a pink haj, akkor egy halvány lilát csak megenged.
- Fesd be a hajam!- dobtam a magazinom a dohányzóasztalra és festésre utasítottam Sissi-t.
- Anyud megengedi?- mosolyodott el.
Megvontam a vállam és vigyorogva felálltam. Sissi egy székre mutatott, én meg leültem abba. Belenéztem a tükörbe és hátradobtam a hajam. Jó, tetszett a rózsaszín, de a lila... Az akkor fantasztikus lesz!
Sissi elvégezte a feladatait, végül elég sok idő múlva azt mondta, hogy nézzem meg a hajam. Kicsit féltem a végeredménytől, ezért lassan fordultam a tükörképem felé. Úristen! Pont úgy nézett ki, mint gondoltam. Halványabb lila volt, valamivel jobban állt szerintem, mint az eddigi hajszínem. Fordultam a tükör előtt és mosolyogva ugrottam a fodrászom nyakába. Olyan szép lett az eredmény! De mit fog szólni anyu? Vajon nem lesz túl mérges...? Hát, legyünk pozitívak.
Peyton elém állt és hívott kifele. Az ajtóban megállt és mosolyogva a hajamra nézett.
- Szép.- motyogta és tolni kezdte az ajtót.
Megsegítettem és kimentünk a helyről.
- Most viszont nem fizetek ennyit, buszozunk!- jelentettem ki, mire a húgom hófehér arccal megállt és tátott szájjal bámult rám.
- Jó, ilyet soha többé nem fogok mondani, de....- nyelt egy nagyot.- Fizetem én...- adta meg magát.
Nevetve mellé álltam és átkaroltam.
- Nem kell.- ráztam meg mosolyogva a fejem.- Tudod mit? Te italokat fogsz fizetni, ugyanis elmegyünk és veszünk inni valamit.- ezzel elindultunk. Közben írtam egy SMS-t Ashley-nek, hogy nem megyek kutyát sétáltatni.
Megálltunk a kávézónál és bementünk.
- Helló!- mosolyogtam az eladóra.- Mit kérsz, Peyton?- kérdeztem a lányt, mire elkezdte nézni az ajánlatot.
- Tejeskávé.- jelentette ki, mire ugyanazt választottam. Kifizettük és leültünk egy asztalhoz. Letettem a táskám és miközben ittam a vett italom, elővettem a telefonom és fogadtam a hívást, amit El kezdeményezett.
- Szia!- köszöntem neki, mire visszaköszönt.
- Juj, képzeld! Láttam a boltban hazafelé egy tök aranyos képeslapot, meg is vettem. Holnap Louis elviheti az anyukájának!- vidám hangja volt, teljesen élvezte ezt a testvéres dolgot.
- Mutasd meg!- letette és pár perc múlva kaptam egy MMS-t.
Egy kép El-től, amin a lap volt. Felhívtam és tovább beszélgettünk. Mikor elfogyott a kávém, letettem a telefont és a testvéremmel kimentünk az üzletből. Hazamentünk és utána jól telt a nap. Megírtam a házim, közben megettem egy egész zacskó gumicukrot. Mikor anya bejött és megkérdezte, hogy miért eszek meg ennyi édességet, az érvem az volt, hogy sok energia kell a matekhoz. Ezután becsukta az ajtót és tovább tanultam. A leckék után felnyitottam az asztalomon a laptopom és beléptem az e-mail fiókomba. Kaptam Ash-tól egy üzenetet!
ASH
Ash nem mindennap ír ilyet az embernek, ezért csodálkozva olvastam a sorokat. Végül koptatni kezdtem a billentyűzetet és írtam egy választ. Amolyan, "majd holnap akkor beszélünk" féle mondat volt. Este lefeküdtem aludni, és ekkor esni kezdett az eső.
Ma nem én vagyok a soros, hogy bepakoljak, hanem... Peyton! Úristen! Az mindig olyan vicces! Fogtam egy vastag pulcsit, felvettem és óvatosan a lépcső aljáig lábujjhegyen állva lementem. A tesóm már az ajtónál állt kereste a kulcsot. Gondoltam kicsit megviccelem... Félelmetes hangot adtam ki, mire összerezzent és totál megijedt.
- Semmi baj, Peyton...- hallottam a halk motyogását.
Szerencsére halkan elértem a fürdőszobát, ahol fogtam szemfestéket és össze-vissza festettem az arcom. Egy kis elrontott rúzs és voilá! A húgom már kint sétált a füvön, így utána mentem. Mikor a medence mellett állt fogtam, és sikítottam egy óriásit. Komolyan, szerintem szívrohamot kapott. Megfordult, fel se tudta fogni, hogy mi történik vele, és beesett volna a medencébe, de attól kicsit távolabb volt. Nevetve figyeltem ahogyan már a könnyeivel küszködve ül a földön.
- Mi a bajod?!- kérdezte még mindig ijedten.
Csak röhögve felsegítettem.
- Ilyen ijedős vagy?- ültem le a hintaágyba.
- Nem, de ha éjfélkor megtámad egy zombi, az nekem se tetszik!- üvöltötte, közben mellém ült.
Láttam rajta, hogy még mindig gyorsabban veszi a lélegzetét, szinte megfullad. Teljesen megijesztettem, ami egy pont nekem!
- Na megyek aludni, totál kómás vagyok.- állt föl és bement a házba.
Én ott maradtam és néztem a csillagokat az égen. Gyönyörűek voltak, mint millió lámpás az égen. Csak gondolkoztam, de aztán nem volt tiszta a dolog...
